Hírek

A célkeresztben újra Tomi2012. január 12., 16:35

Cry Free - Deep Purple's Favourite Tribute
Bő egy hónappal ezelőtt úgy éreztük, eljött az ideje, hogy egy kicsit végre azt az embert állítsuk a figyelem középpontjába, aki a színpad végében, dobjaitól elbarikádozva talán a legkevesebbet kapja a rivaldafényből, holott rendkívüli tehetségéhez kapcsolódó szorgalmával mára oly messzire jutott a ritmusok világában, hogy olyan emberek figyelmét is magára vonta, mint Jon Lord, aki élete során folyamatosan a világ legjobb dobosaival dolgozott. A szóban forgó úriember természetesen Tatai Tamás.

Most újra visszatérünk hozzá, egyrészt, hogy megvizsgáljuk, mit váltott ki cikkünk, és a benne található videólink a cryfree.hu és Tomi közös bemutató filmjével, illetve, hogy teljes terjedelmében közzétegyük a Dobos magazinnal készített interjúját, amit annak idején beharangoztunk.

Ami a videót illeti, egy hónap alatt több mint 1600 nézőt csalogatott a monitor elé, ami óriási szám, tekintve, hogy egyéni produkcióról van szó. Lelkes szakmai kommentelés is elindult a video kapcsán, és Tomi szorgalmasan válaszol a feltett kérdésekre, így egy izgalmas online szeminárium van kialakulóban. Aki esetleg még nem látta a filmet és kíváncsi rá, vagy szeretné kommentálni, annak itt a video még egyszer.



Ez pedig a teljes, vágatlan interjú, amely a Dobosmagazin decemberi számában jelent meg:

Aki Jon Lord kedvenc dobosa - Hollósi László riportja

Tatai Tamást a győri ütős fesztiválon láttam és hallottam először. A Cry Free–vel lépett fel, akivel olyan hitelesen tolmácsolták a Deep Purple dalokat, hogy amikor becsuktam a szemem, úgy éreztem, mintha az eredetit hallanám.

-Mikor és hogyan kezdtél a dobolással foglalkozni?

-Amikor kicsi voltam, a zenében először mindig a ritmus, a zene ritmusa fogott meg, és persze nagyon tetszett, ahogy szólt, kinézett és fénylett a dob. Apukám mindig vitt éttermekbe, ahol akkoriban rendszeresen játszottak zenekarok és a dob központi helyen állt a színpadon és a zenében is. Ez nagyon tetszett. A nagybátyám is dobolt, volt egy jó kis dobcucca, azon kezdtem gyakorolni, majd az egyik barátom zöld Amatiján, akinek rotring ceruzát és különböző dolgokat kellett adnom a gyakorlásért cserébe. Aztán később Anyukám megvette nekem ezt a dobot. Ez kb. tíz éves koromban lehetett. Középiskolásként már kiteljesedett, hogy én ezzel akarok foglalkozni.

-A középiskolában mit tanultál?

-Herenden, porcelánfestést.

-Dolgoztál is ebben a szakmában?

-Talán egy évet, de a suliban már az első osztályban megalakítottuk az első zenekart, aminek a neve Session volt. Saját dalokat játszottunk. Később Led Zeppelin emlékzenekarként üzemeltünk. (Led Zeppelin Session)

-Emlékszel rá, hogy milyen volt az első dobfelszerelésed?

-Az első hangszerem egy Dubán cucc volt brutál méretekkel, ezt ballagásra kaptam, de tanulni már jóval előbb elkezdtem Székesfehérváron, a Mohai Győzőnél. Kb. három évig jártam hozzá heti rendszerességgel. Akkoriban azt éreztem, hogy teljesen felesleges oda járnom, mert nagyon sok kottapéldát, szólókat és a Győző jazztanszakos dolgait meg kellett tanulnom, aminek nem láttam sok értelmét, de mostanában rájöttem, hogy mennyire fontos volt ez. A kilencvenes évek elején átkerültem a Szendőfi Petihez. Nála is három-négy évig tanultam.

-Milyen volt a tanítványának lenni?

-Többnyire a mai napig abból táplálkozom, amit a Peti megtanított. Szendőfi megtanította azt a fajta zenei látásmódot, amit ma is használok, fejlesztek, tanítok és alkalmazok. Sokat foglalkoztunk technikákkal, ütéstechnikákkal, kézrendekkel, stílusgyakorlatokkal stb, stb... Abban az időben tanultak nála a Kaszás Peti, a Banai Szilárd és a Dörnyei Gabi is. Nagyon hasznos négy év volt, sok mindent megtanultam nála, mentálisan és technikailag is. Érdekes, hogy azóta csak egyszer-kétszer futottunk össze.

-Nyilván ez azért van, mert más közegben mozogtok, hiszen a Cry Free-vel ti inkább a rock színpadokon szerepeltek. Hogyan kerültél ebbe a zenekarba?

-A Cry Free januárban lesz 16 éves, én kb. három éve vagyok a csapatban. A kapcsolat úgy alakult, hogy nekem Veszprémben volt a már említett Session nevű formációm, ami végül is Led Zeppelin tribute zenekar volt. A Cry Free pedig pesti és Deep Purple-t játszott. Többször is játszottunk együtt. Amikor a zenekarból kilépett a dobosuk (Blaskó Gyuri), egy rövid sikertelen keresgélés után, engem hívtak. Én meg szívesen fogadtam a felkérést, mert a DP-t nagyon szeretem, és addigra (2008) a L.Z.S. „haldoklott”. Sajnos…… Úgy érzem, a bekerülésemmel kicsit megváltozott a zenekar, ha szabad ezt mondani, hiszen addig egy igazi tribute csapat volt, akik „full-profin” játszottak mindent. Persze ez most is így van, csak egy picit másképp. Az Olivér, a gitáros, elindított egy folyamatot, és az érkezésemmel ez kiteljesedett, és hatással lett az egész zenekarra. Kicsit át lett gyúrva a Cry Free, és aztán azzá vált, amit te láttál Győrben. (jammelősebb,lazább……)

-Jon Lorddal és Ian Paice-szel léptetek fel ezen a bizonyos győri bulin az Ütős Fesztivál keretében.

-Ian Paice-szel sajnos kevés időt tudtunk együtt tölteni. Megérkezett, bement az öltözőjébe, kért egy üveg whiskyt, és elvolt a maga kis világában. Nagyon laza volt. Felírtunk neki 32 Deep Purple számot, hogy válasszon belőle, hogy melyiket játsszuk. Rábökött egy-egy számra, azt mondta, van, amit már 30 éve nem játszott, de semmi gond, mehet a műsorban, pedig próbálni sem tudtunk vele. Jon-nal már teljesen más a kapcsolat. Annak idején, mikor először járt Magyarországon, minket kértek fel, mint első számú Deep Purple cover band-et, hogy kísérjük a magyarországi koncertjein. A Concerto for Group & Orchestrát játszottuk vele, amit 1969-ben írt. Először a Danubia Szimfonikus Zenekarral próbáltunk, akik szintén részt vettek a produkcióban. Soha nem felejtem el, hogy mikor Jon belépett a próbaterembe, még a levegő sem mozdult. Pár kézfogás után oda jött, s azt mondta, hogy nagyon sok jót hallott rólam a karmestertől. A Concerto for Group & Orchestra nagyon nehéz mű. Fúzionálva van a két műfaj, és azon belül meg kell hagyni a stílusjegyeket. Vért izzadtam vele. Nyolcvan ember van a színpadon, a feladatoknak a nagy része három emberre hárul: a karmesterre, Jon Lordra és rám. A Győri Ütősfesztivál első napján Jon Lorddal játszottuk a Concertót, másnap pedig Ian Paice-szel léptünk fel. Jonnal két oroszországi turnén és ezen kívül számos fellépésen vagyunk túl (15 koncert). Többek között a magyarországi ősbemutatónak számító Sarabande lemezbemutató koncerten is, ami a Müpában volt 2010-ben. A Sarabande-ot 1975-ben írta Jon Lord, ami nagyon eklektikus (rock, folk, klasszikus) mű.

-Úgy tudom, Jon Lord téged kért fel, hogy dobolj a lemezén.

-Tavaly áprilisban volt egy orosz turnénk vele, és közben már hallottuk, hogy újra fel akarja venni a Concertót. Kb. két hét múlva jött a telefonhívás, hogy nemsokára lemezfelvétel lesz, és ő rám gondolt a dobos posztra. Olyan emberek voltak még a jelöltek, mint a Yes és a Metallica dobosa és egy angol session zenész, és köztük ott szerepeltem én is. Azonnal tudtam volna utazni, de a lemezkiadó körül gond merült fel.

-Mi volt ez pontosan?

-Az EMI-nak az volt a kikötése, hogy azokkal az emberekkel játszhatja fel a lemezt, akik a céggel szerződésben vannak, és nagy nevek. (A lemezen Joe Bonamassa gitározik, Bruce Dickinson, Steve Balsamo, Kasia Laska énekel…, de inkább nem sorolom a neveket, mert vérzik a szívem…) Így aztán sajnos ebbe én nem kerültem bele. Valahol meg lehet érteni, nyilván a lemezeladás fontos szempont. Az, hogy rám gondolt, hogy doboljak a lemezén, már ez is nagy dolog, és az is, hogy Jon azt nyilatkozta: „Ebben a pillanatban Tatai Tamás dobolja a világon a legjobban a Concerto for Group & Orchestrát, ezért hívtam a lemezemre játszani”. Ha tényleg összejött volna, valószínű, hogy megváltozott volna az életem.

-Térjünk vissza a saját zenekarodra, mennyit koncerteztek a Cry Free-vel?

-Vannak egész jó hónapok, és van, hogy kevés buli van. (Most decemberben, 16-án, Veszprémben Purple-Zeppelin jam az Expressóban, másnap, 17-én, pedig Budapesten a Fáklya klubban játszunk! www.cryfree.hu) Én nagyon remélem, hogy egyszer tisztességesen meg tudok élni ebből, úgy, hogy nem kell elmennem más országba, haknizni. Viszont amikor Oroszországban turnéztunk Jonnal, akkor tényleg úgy éreztem magam, mintha lennék „valaki”. Ez valószínűleg azért is volt így, mert Jon Lorddal menni bárhova, az nem semmi. Úgy tekintettek ránk, mintha a Deep Purple lennénk. Olyan helyre mentünk el Jonnal ebédelni, ahol volt egy külön részleg, a Deep Purple zenekar képeivel. Úgy vezettek be minket a pincérek, mintha aznap este mi lettünk volna a Deep Purple.

-A Cry Free mellett játszol máshol is?

-Volt idő, amikor úgy gondoltam, hogy én session zenész leszek. Játszottam is mindenféle produkcióban, és színházban is, aztán rájöttem, hogy ez nem nekem való. Megoldottam a feladatokat, de voltak olyan helyzetek, amikor én nem tudtam mosolyogni, pedig kellett volna, ha tetszik, ha nem. Nekem ez nem ment. Nem éreztem jól magam. Túl fiatal voltam. Lehet, hogy ez ma már másként lenne...

-És a színház?

-Beugróként a Dörnyei Gabit helyettesítettem több színházban. Először csak csapkodtam, mint „hal a szatyorban”, de később, mikor már jól ment, átvettem állandóra a darabokat, azonban nem szerettem a musical-eket, zenés darabokat. Ezért abbahagytam az egészet.

-Terveid a jövőre nézve?

-Még az idén készítek egy nem túl hosszú „dobos-videót”, és ezt zeneiskolákba, mindenféle internetes fórumra és közösségi oldalakra eljuttatom reklámként, mert szeretnék újból tanítani, és dobkurzusokat, bemutatókat tartani, mert azt nagyon szerettem csinálni.


Tatai Tamás tanítási módszere:

Az én véleményem és tapasztalataim szerint a tanítás lényege: az "útmutatás", nem pedig kottapéldák szigorú bemagoltatása. (Pl.: hiába tanulsz meg egy Dennis Chambers-groove-ot hangról hangra, soha nem fogsz úgy játszani, mint ő. Mert nem te vagy a Dennis. Esetleg olyan érzettel,"feelinggel" játszhatsz, mint ő. De akkor is te, te maradsz, és ettől lesz saját hangod, érzeted, "feelinged". Ez nagyon, sőt a legfontosabb dolog!!!

-Személyre szabott tanítási módszer. Ki mit bír el, és mire van szüksége.

-Több sávon való fejlesztés. Nem egy témakörrel foglalkozunk. Pl.: 4 végtag függetlenítése, stílusgyakorlatok, szólók stb.

-Technikai gyakorlatok fontossága. (verőfogás, ütéstechnikák, kézrend)

-A "fej-ösztön" játék. (A tudatos és az ösztönös játék alkalmazása)

-Kreativitás, improvizáció, szabadjáték gyakorlása.

tataitomi.dob@gmail.com