Hírek

Cry Free billentyűs "átadás-átvétel" a Rocktogonban pénteken2010. november 2., 09:13

Cry Free - Deep Purple's Favourite Tribute
Cry Free billentyűs "átadás-átvétel" a Rocktogonban pénteken!

A politikából viccesen kölcsönzött kifejezéssel a Hammond orgona mögötti helycserére utal a Deep Purple Cover Band, melynek során a "négyéves mandátuma" lejártával önmagát "nyugdíjazó" Nagy Attila billentyűst Soós Norbert váltja fel. A "leköszönő" orgonista még egyszer utoljára hivatalos Cry Free tagként túr a klaviatúrába, de mivel saját hangszerét már el is adta, kollégája Hammond C3 orgonáján búcsúzik végleg a csapattól és közönségétől. Azonban -mivel a búcsú teljes barátságban zajlik -különleges koncertek alkalmával valószínűleg még sokszor láthatjátok őt a későbbiekben is a Cry Free vendégeként.

A műsor másik felében bemutatkozik a billentyűsi posztra jelentkezők legígéretesebbje, Soós Norbert, de hogy ne "perfect stranger"-ként kelljen találkoznotok vele pénteken, egy picit itt is bemutatjuk Nektek a honlapon. Ő a képen látható úriember, 29 éves és Tiszakécskén lakik. Hangszerparkjában találjuk az említett C3-at plusz egy Hammond M3-at is (Sonka úr ex-hangszerének párja), egy Fender Rhodes elektromos zongorát, valamint egy két db Leslie-ből és egy Marshall-ból álló erősítésrendszert, egyszóval Jon Lord komplett korabeli felszerelését. Pályafutása során Norbi eddig a Roxigén, ReneGod, Médium, Trans Express és Blonday (Blondie Tribute) együtteseket erősítette, némelyikben ma is hallható még. De mivel billentyűs példaképe Jon Lord, évek óta vár arra a lehetőségre, hogy egy Deep Purple tribute bandába beszállhasson. Egyszer -évekkel ezelőtt -már meg is kereste a Cry Free-t csatlakozási szándékkal, de akkor nem volt aktuális a dolog. Most eljött az ő ideje! :-)

Az alábbiakban egy Norbival készült tavalyi riportból idézünk részleteket, hogy a Cry Free új üdvöskéje saját szavaival is bemutatkozhasson:

- Hogyan kerültél kapcsolatba a zenével?

– Hat éves korom óta játszom billentyűs hangszereken. Édesapám is zenélt, így nekem is megtetszett ez a semmihez sem hasonlítható tevékenység. Kezdetben vendéglátós slágerekkel próbálkoztam, majd ahogy tudásom is növekedett, egyre inkább rátértem a hetvenes évek klasszikus rockjára. A Uriah Heep vagy a Deep Purple zenei világa a mai napig is a kedvenceim közé tartozik.

- A Hammondok iránti szerelem mikor ejtett rabul?

– Már 1999-ben volt egy Yamaha orgonám, amihez szereztem Leslie hangosítást, így már elég Hammondos hangzást tudtam kihozni belőle. 2002-ben aztán sikerült szert tennem egy igazi L-100-as Hammondra, azóta is mindig próbálom fejlesztgetni, gyűjtögetni ezeket az egyedi hangszereket. Úgy gondolom, hogy a nyolcvanas-kilencvenes évek végezetével a "nylon-szintik" ideje lejárt, és újra a komolyabb, tradicionálisabb billentyűsök felé kanyarodik a zenei ízlés…

- Milyen terveid vannak a közeljövőre nézve?

– (...) Sokan azt mondják, a zenekarosdit kinövi az ember, és megkomolyodik. Én úgy gondolom, hogy aki egyszer igazán megérezte a fellépések varázsát, az mindig vágyakozni fog a színpad után. Már csak ezért is, ameddig tehetem, biztosan zenélni fogok.