CRY FREE - Deep Purple's Favourite Tribute - Vendégkönyv - www.cryfree.hu

Szia Atka! Nagyon jó volt olvasni a lelkes soraidat, mi is hasonlóképpen láttuk kívülről a koncertet! Valóban úgy érződött, mintha egy nagy család lennétek, aki együtt működik és közben mindenkiről sugárzott az öröm és a szeretet, ahogy figyelt a másikra, ahogy örült a másiknak! Annyira jó volt nézni és hallgatni Benneteket!
Külön örülök, hogy Steve-ről ilyen jó véleménnyel vagy! Remélem, a kapcsolatotok nem szakad meg és tudtok még máskor is együtt zenélni. S ha jól hallottam, jön is majd a zenekarával Magyarországra:)
Üdv, Judit

Közben átolvastam az összes bejegyzést márc. 4-től, és újra láthattam, mennyi fontos dologról írtatok tök jókat, de ha mindre reagálnék, csupa ilyen "regény" sorjázna itt... ;-)) De nem is kell, frankón megállnak azok az irományok magukban is! ;-))
Csak még egy óriási "I thaaaaank you!!!" mindenkinek, aki ilyen nagyra értékelte azt a kis féldalnyi énekes szereplésemet is. ;-)) Drágák vagytok! Ami a Child In Time-ot illeti, Steve valóban egészen más megközelítéssel énekli, de szerintem szépen. A Pictured Within pedig egyenesen gyönyörű volt, egy hete azok a dallamok járnak a fejemben! ;-)) Ja, és Steve végtelenül kedves fickó!
Viszont ha már ilyen aranyosan hiányoltátok a "Child"-ot tőlem, a márc. 21-i Crazy Mama műsorba garantáltan beszerkesztem! ;-))
Köszi mindent!

Aranyos vagy, Tibi bácsi, de engem nem érdemes megvárni, mert ilyenkor, ha fennmaradok dógozgatni, hajnali 4-5-ig nyomom ám! ;-)) Na de most előre veszem a Vendégkönyv kommentelést, mert arra már régóta készülök! ;-)) Egy ilyen nagy eseményt nyilván nekem is muszáj méltatnom! ;-))

Amúgy drágák vagytok, hogy így várjátok az én írásomat is, de én meg annak örültem, hogy végre az "Atka hátán Atka" Vendégkönyvben ( ;-)) ) Sonki és Oli is "megszólaltak" (rekordmennyiségű fan comment mellett). Nem is akárhogy... De sokan írtatok nagyon szépeket! Érdekes, hogy egy ilyen gyönyörű és emelkedett zenei illetve emberi történés mennyire kihozza mindenkiből a szebbik oldalát... Még Vígh Bandi barátunk -akitől a CF bulikon leggyakrabban azt lehet hallani, hogy "az élet értelme, hogy a p**a mindig nedves legyen"- is egészen átszellemült, és nagyon szívhez szólóan írt. ;-))) (De amúgy igaz, Bandi, az is fontos! ;-)))) )

Nagyjából el is hangzott minden, aminek kellett, én is csak röviden ismétlem el, hogy tudjátok, én is úgy gondolom, ahogy a többiek: szenzációs zenei élményt nyújtott minden résztvevő, és egyszerűen hihetetlen, mennyi aranyos embert ismerhettünk meg egyszerre. Mintha egy óriási baráti körhöz cstlakozhattunk volna egy csapásra! A közös próbák és a koncertek minden másodperce egy olyan békés, baráti, támogató közegben zajlott, mintha egy nagy család lettünk volna Jon Lord nagypapa és Rácz Marci apuka vezetésével. ;-)) Olyan emberek, akik "jogosan" lehetnének gizdák és allűrösek, az alapján, amit elértek, a legszerényebbek, dicsérőbbek és a legtürelmesebbek.

Kérdeztétek, milyen ember Jon. Lehet, hogy nem fogok rá szavakat találni most, de azért megpróbálom. Nyugodt, türelmes, végtelenül udvarias és figyelmes (mint egy igazi angol úriember), közvetlen, barátságos, támogató, bátorító, bizalmat szavazó, finom humorú, intelligens, művelt, kíváncsi, nyitott, rugalmas, kompromisszumképes, fiatalos, férfias, mindig elegáns, dinamikus stb stb. Hajnalig folytathatnám... ;-)) Amúgy, akik nem látták őt élőben és közelről, a fotók alapján látottakból vonjanak le 10-15 évet. Fotós Ricsi barátunk (köszi a kiváló fotókat, Ricardo!!) elmagyarázta, hogy ennek a fehér haj és körszakáll az oka, melyek az arcbőrt is fehérebbnek tüntetik fel a képeken, ezáltal öregbítve az illetőt. A valóságban 100x fiatalosabb arcra is, tartásra is. Imádtam, ahogy a Hammondszólókhoz állandóan felállt, és ugyanolyan vagányul feszített az orgona mellett, mint '74-ben a Cal. Jam-en! ;-)) És mekkora émény volt, hogy a Leslie pont mellettünk volt elhelyezve egy méterre, és közvetlen közelről (meg full hangerőn ;-)) ) hallhattuk a legendás sound-ot! Ezért aztán tanúsíthatjuk, hogy így tényleg nem szól Hammond senkinek a kezei alatt! He IS the Lord of the Hammond!!

De visszatérve ahhoz a végsőkig támogató és baráti légkörhöz, amelyet annyira magasztaltam, azért az is hozzátartozik a dologhoz, hogy ez nyilván csak úgy jöhetett létre, hogy minden résztvevő full fel volt készülve! Gondolom, ha akár a "group", akár az "orchestra" zavartan keresgélte volna a hangokat és össze-vissza játszott volna, hamar megismerhettük volna azt is, hogy milyen a szigorú, kőkemény és elutasító Jon! ;-))) Persze erre kis esély volt csak, hiszen a menedzsment nagyon gondosan választotta ám ki mindkét zenekart! Jon 68 éves, nem akarja szétturnézni a világot, pont ezért lépett ki a Purple-ből is. Ő csak évi egy-két tucat fellépést akar, de azokat fullextrásan! Nagy öröm és büszkeség számomra, hogy a Cry Free teljesítménye a legnagyobb megelégedéssel töltötte el a Mestert, aki nem is fukarkodott a dicséretekkel. Ha a 3 nap alatt nem kaptunk 100 elismerő kacsintást, kézrázást, teátrális meghajlást, felemelt hüvelykujjú "oké"-jelet, és verbális dicséretet a legválasztékosabb szókinccsel (amazing, terrific, fantastic, brilliant, great etc), akkor egyet sem. Nagyon büszke vagyok a srácokra, egytől egyig! Nem is sejtitek, mit vállaltak ezért! Tomi hónapokon át minden egyes nap legalább egyszer végighallgatta a Concerto-t (pedig -bár én imádom!- nem az a könnyű hallgatnivaló! ;-)) ), lekottázta, és töviről hegyére tudta az egész művet már az első próbára. Eleinte a karmesternek is ő adta meg a tempókat! Sonka úr sem volt semmi, aki egész heteket vett ki a munkahelyén, hogy felkészülhessen a billentyűtémákból úgy, hogy közben két héttel a koncert előttig úgy tudta, egy hangot sem fog játszani! Csak azért, hogy próbálni tudjunk, illetve, hogy Jon érkezése előtt a Danubiával is tudjunk érdemben együtt muzsikálni! Nem gyenge áldozatok! Csabi és Oli is nagyon komolyan voltak a témaleszedésekkel, kigyakorlásokkal. Sem a Concerto, sem Jon szólódalai nem azok a Smoke On The Water-Black Night-féle nóták, néha egy-egy rövidke részlet több órás munkával járt, különösen kották híján. Le a kalappal az egyébként punk-rocker Csacsi előtt, hogy ezeket a témákat így magáévá tette, és a 21 éves Oli előtt, aki olyan meggyőzően prezentálta a gitártémákat, hogy kivívta Jon és Steve elismerését is. Úgy gondolom, hogy a Srácok 100%-osan oldották meg ezt a különleges feladatot. Remélem, nem gáz, hogy a saját zenekaromat dicsérgetem itt szanaszét, de tényleg hippperbüszke vagyok mindenkire!!

Húú, kezdek belejönni a gépelésbe... ;-)) Jó lesz, ha lassan leállok, mert aztán az egész oldalon csak az én "regényem" éktelenkedik majd! ;-)) Azért gyorsan átnézem mindenki kommentjét, nehogy valami fontosra ne reagáljak! ;-)) Addig postázom eztet! ;-))

Ui. Ja, és ki ne hagyjam Steve-et és Kasia-t, akik szintén két tündér! Extra jó fejek! Steve -akinek a kétórás programban összesen 4 dala volt, szó nélkül belement, hogy felezzük meg a Pictures Of Home-ot! Ami meg a perkázásomat illeti, Jon még levélben engedélyezte (anélkül, hogy egy demót bekért volna vagy valami), sőt kimondottan örömmel fogadta a felajánlásomat. Én akkor is boldog lettem volna, ha csak láthatom Olit, Csabit és Tomit együttmuzsikálni a Mesterrel, de most, hogy szerencsére én is részt vehettem ebben a varázslatban, pontosan tudom, hogy mi a különbség. Óriási élmény, hogy együtt énekelhettem/játszhattam Jon Lorddal, Steve Balsamo-val, Kasia Laskával, Rácz Mártonnal és a Danubia Szimfonikusokkal, és külön örülök, hogy Sonkinak sem kellett a "kispadon" csücsülnie. Négy dalban is játszhatott, melyek közül néhányra Jon kérte fel, de volt, amire ő kérdezett rá, és a Mester simán leokézta, mondván, "ha szeretnéd játszani, nyomjad csak nyugodtan"! Hát ilyen ember Jon Lord... ;-))

Talán nem titok, hogy kb. 3x-os a forgalom.

Kiváncsi lennék mennyivel ugrott meg a honlap látogatottsága itt a Jon Lord körüli időszakban:)

Na akkor még nem alszom el,várom a híreket!

Elmentem Jonnal világkörüli turnéra!! Bár úgy lenne... ;-))
Nem vesztem el, csak a projekt lecsengése is elég munkás, ezért nem tudtam még írni ide. De a hírt és a hírlevelet én írtam ám! ;-)) Ma éjjel postolok ide is, mert amúgy is szerettem volna, meg nagyon sokan írtak nagyon szépeket és érdekeseket, úgyhogy ezt én sem hagyhatom szó nélkül! ;-))

Atka hova lettél???

Zseniális.

a koncert néhány száz fotója:
www.koncertfoto.hu

Cukrász! Ez a fáni nagyon aranyos tőled! Koncertre mindenképp szeretnék menni:)
Szia!

"A világot járva néha játszom olyan tehetséges dobosokkal, basszusgitárosokkal, gitárosokkal, akiket én csak a helyi hősöknek nevezek." :-)
Jon Lord

Na, háromszor kicsit sok(k) a majd,bocsánat...:-)))

Judit !
Köszöntünk itt,a CF-fánik honlapján !
Reméljük,sűrűbben ellátogatsz majd erre is és talán majd egy egy koncertet is meglátogatsz majd !
Üdv.Karesz (cukrász)

Egy rövidke emlékeztető, ha lehet:
http://www.youtube.com/watch?v=jjJPoqIC0ns

Oda is egy pirospont! :)

T. Admin!

Gotsch -> Gotch

Köszi a linket, javítva lett!

Én mint Steve Balsamo-rajongó mentem el az első koncertre. De a másodikon már nagyon élveztem minden pillanatot! Köszönet Jon Lordnak a Zenéért, köszönet, hogy a Cry Free-t megismerhettem és nem utolsó sorban, hogy elhozta nekünk Steve-t:)
Még annyi fiúk, hogy a beszámolóban Steve-hez linkként inkább a következőt kellene tenni, ugyanis ez a hivatalos és jobb is: http://stevebalsamo.proboards25.com
Nem lehetett egyébként nem észrevenni, hogy Steve mennyire figyelte Olivér játékát:)
Köszönöm Nektek is a két gyönyörű, felejthetetlen estét!

"Jon Lord - Danubia Szimfonikusok - Cry Free, Művészetek Palotája, 2009. március 4. (Fotó: Nagy Endre)" -->