CRY FREE - Deep Purple's Favourite Tribute - Guestbook - www.cryfree.hu

A kedvencek:
http://www.youtube.com/watch?v=FIi0GF6K3yE
Sajnos Ők sem játszanak már nekünk!
http://www.youtube.com/watch?v=XqU9RZqvFKY
És végül két nagy favorit a CF. családból+ (Csabi, Tomi, Sonkati is).:_))A projekt újra aktuális!.:-))
http://www.youtube.com/watch?v=V7IOrNco0dM

Azért a gitárosokról lehet nyilatkozni, nem de bár?._)))

http://www.youtube.com/watch?v=_5Fi1Tr0qIw
A vendégkönyvben sok érdekes linket beraktok, és ez sokszor szórakoztató és tanulságos is lehet.Én legalább is szívesen megnézem őket, mert ettől is gyarapodik az ismeretem. A Szabó Gábor Black Magic Woman történetről például nem is hallottam.
http://en.wikipedia.org/wiki/.../agic_Woman

Karesz! A CF.-ról csak jót, vagy semmit!.:-))))))

Csendben jegyzem meg,hogy nem véletlen járok ennyi CF -es bulira is ám ! :-)))

Egyet tudok érteni részben,amit Atka öcsém itt leírt,néhány sorral lentebb...
De, hát ugye én meg azért írok,mert csak részben :-)))
Először is szerintem a Comin' Home nem egy egyszerű nóta. Ahogy említetted,kemény az ének,és nem is könnyű hangnemben adja elő DC . Stúdióban kifogástalan,de a koncertverzióját e számnak még nem láttam ,ott viszont a gatyát fel lehet kötni szerintem még (neki is)- a 3-as osztályzatért :-)))
A gitár végig feszes, egyéni hangzású, magával ragadó előadásával, nagggyon szerethető:-)
Azon érdemes vitatkozni,hogy mennyi és milyen hangot, meddig tart ki a szólója közben Bolin?
Szerintem ,nem .A mondanivaló,a koncepció, amit el szeretne nekünk a hallgatóknak mesélni,játszani ,annak megértése, átélése a lényeg. Már,ha sikerül persze.( Neki ,igen)
Hát , Gilmour is milyen egyszerűnek ható,nyújtott szólókba kezd a Floyd-ban...Oszt beírta vele magát az örökkévalóság fejezetébe, a rockzene elnevezésű tananyagban:-)))
Ezért nem is mennék bele az MW -által elindított : szerinted ,ki a legjobb gitáros ?-játékba ,mert nincsen értelme stílusokat (mind zenei,emberi)összehasonlítgatni,főleg nem negyven évet áttekintve,mert legalább ennyi időt át kellene pergetni a gondolatainkban :-)))
A Highway,ebben az előadásban szakmailag lehet ,hogy nem menne át az érettségin,de hát az a hangulat ! Nekem akkora nosztalgiám támadt azonnal,hogy legalább háromszor újra megnéztem,mert közben annyi,de annyi emlék előjött :-)))
Érdekes,a tökéletesen eljátszott koncert sem mindig marad meg az emberben legtovább. A feeling , az érzelmek tetőfokra emelkedése,az amikor az ember teljesen felszabadul minden nyűgjétől,bajától...és féktelen örömet érez minden apró mozzanat után amit a kedvencei ott a színpadon nyújtanak neki,akkor és arról a buliról lesz örökké bevésődő élmény a rajongókban :-)))
És akkor ilyen hangulatban, k.rvára nem érdekelnek a hibák sem :-)
Na, jó egy gitárosom nevét ,aki hazánkban a legeslegnagyobb kedvencem,elmondom . Őt Bencsik Sándornak hívják és sajnos már 22 (!) éve nincsen közöttünk :-(((
Az ő játékát hallgatva,több száz (!) olyan koncert élményem van ,amilyet itt fentebb említettem :-)))

http://www.youtube.com/watch?v=RHgVsNEf8J0

A Bolin téma kapcsán ide kivánkozik - úgy tudom Billy Cobham Spectrum c. lemezét hallotta Coverdale, és innen vala a a javaslat, hogy 'ejszen ő jó Blackmore pótlék lenne. Ezen a lemezen nagyon faja jazzrock zene szól kibaszott nagy zenészekkel, Bolin nagyon királyul nyomja, néha egy kis echoplex-et vadítja meg a gitárt - nekem bejön ez az effect, jó kis 70-es évekbeli analóg technika!
Szóval nagyon időtálló anyag, hallgassátok meg pl a Stratus-t!

Egyébként én is így élem meg, ahogy Atka apánk írja: az MK4-es koncerteken általában gyengébben szóltak az MK3-as anyagok (az MK2-ről nem is beszélve), és nem csak a Last Concert in Japan -on, ahol már nyilvánvalóan szar volt Bolin játéka , a másik archív anyagon (King Biscuit Flower Hour) is karcsúbbnak hat a Burn pl., és sajna tényleg sok az üresjárat.
De szerencsére az akkori 25 perces intrók, és lemezoldalnyi szólók helyett Glenn Hughes szólóban már kompaktabban (Gettin' tighter :) vitte tovább ezt a vonalat, szerintem nála hosszú távon termékenyítően hatotta Bolin-nal való közös időszak.

Amúgy ez egy nagyon érdekes kérdés, amin már sokat gondolkoztam. Melyik jobb: lemezre csúcsokat énekelni, amit aztán soha nem tud élőben reprodukálni az énekes, vagy olyan dallamokat nyomni fel, amik biztonságosan fognak menni élőben is? Freddie Mercury, Robert Plant és még jó páran a csillagokat is leénekelték az égről a lemezre, a koncerteken meg folyamatosan alternatív dallamokkal operáltak, jó kényelmes lágékban. Gillan-ben valahol tetszik az, hogy még most is ritkán választja a "könnyebbik utat", és kipréseli magából a dolgokat, amennyire tőle telik. Ugyanakkor valószínűleg profibb megközelítés olyan témákat választani a koncerten, ami garantáltan sikerülni is fog. Viszont a stúdióban meg csak megmutatná már az ember, hogy mit tud kihozni magából! Szóval ez nehéz ügy...
Az ominózus Child részt meg tudod, hogy úgyis mindig bevállalom, ha beégek, ha nem, nehogy csorbuljon a koncertélményed! ;-)) Mindent a közönségért! ;-)))

de bármelyik lesz is,azért elmegyek a koncertre egye fene:-)

hát Atka ez nem esett jol:-)))nem is megyek soha többé CRY FREE-re legalább március 14.-ig.amugy meg szerintem az a rész nagyon is kurva jo és ezerrel feldobja azt a részt,ha meg soha nem énekelte el Gillan(kb.kettöröl tudok)akkor mi a fenének tették be a számba?!(nem az én számba:-)))ha meg benne van akkor tessék elénekelni,haha!Atka legközelebb irjátok a setlist-re,hogy Warrior's child vagy light child lesz:-))))))

Mennyi faja link… Belejöttetek! ;-))
Egyet küldök én is „Az eső és én” gitárszólójára reagálva. (Szóló: 2:30-nál)
http://www.youtube.com/watch/.../L&index=24
Hát nem ugyanaz (de legalábbis hasonló) a hangulat? ;-))

A Bolin-témához maximális respektem és szeretetem mellett azért finoman hozzáfűzném, hogy amit a Gillan-féle Purple anyaggal művelt a IV. felállás, az azért -Olivér barátom kedvenc kifejezését felhasználva -„erős határeset” volt, szerintem… A belinkelt Highway Star-ban is még a főének (Coverdale bácsi) úgyahogy elmegy, de Hughes a refrénekben össze-vissza énekel, egyszer sem találkozik a harmóniával, Bolin szólója meg (bár tudom: „vagy jót vagy semmit”) botrányosan gáz! Kevesebb kokószippantás és hernyószurkálás kellett volna! Meg több tisztelet az elődök iránt… Én nagyon szeretem az mk3-at és az mk4-et is, mert a saját dolgaik tök állatok, de a 2. felállás dalait elég szarul nyomták sok helyen, szerintem… Plusz azok a parttalan színpadi elszállások Hughes-tól és Bolintól… Nem csoda, hogy márciusi sztárkollégáink ( ;-)) ), mint ős-DP arcok, szépen feloszlatták az egész bandát, mielőtt végképp darabjaira hullott volna magától…
(Apropó Lord és Paice: nem tudunk még kezdési időpontokat.)
A Come Taste The Band viszont állat, és Bolin saját dalai is állatok. Amúgy az ember engem sok szempontból Hendrix-re emlékeztet. A félvér származás, a rövid, de annál termékenyebb művészi pálya, a sokszor egyszerű, de nagyon feelinges és egyéni saját dalok, a szintén egyszerű, de nagyon ízes szólózás, és a droghalál, mind abszolút párhuzamba hozzák őket nálam. Persze Hendrix azért nagyobb telitalált nótákat írt, és nagyobb hatása is volt a rockzenére, de azért Bolin is odatette a magáét az alatt a pár év alatt. Milyen érdekes lenne tudni, milyen nótákat írnának, és hogy gitároznának most! Még simán élhetnének!!
A „Comin’ Home”-ot mi nem játszottuk soha, de a purpendicular-es Robby mesélte, hogy náluk repertoáron van, és rendszerint belezöldül, mire véget ér a dal… ;-)) Kemény az az énektéma, nem csoda, hogy az itt látott videón is csajszi énekel. Mondjuk, én nem csak ezért nem próbálkoztam még vele, nekem nem annyira jön be, kicsit egyszerűnek találom. A refrén tiszta Iron Maiden, a gitárszóló alatti rész meg kegyetlenül monoton. Nem tudom, hány ütemen keresztül egy akkord megy egy ritmusban… De azért jó volt most újra hallgatni, megelevenedett a fiatalságom! ;-)) Ezen nőttem fel! ;-))))

Ami a Child In Time-ot illeti (visszatérő témánk itt), nekem mindkét belinkelt változat tetszett, kár, hogy a svájci nagyon darabosan volt editálva. Gondolom, nem volt meg a teljes felvétel… Elsőre én sem értettem, mire utal MW Tesó, mert elég állat Gillan éneke, de sejthettem volna… ;-)) MW-ről azt kell tudni, hogy „betegesen” rajong egy bizonyos énekrészért, és ha az nincs benne a dalban, vagy nem sikerül jól, számára az egész nóta nem ér semmit, sőt, akár az egész koncertélményének lőttek! ;-)) Lehet, hogy azt a „beteges”-t nem is kellett volna idézőjelbe tennem? ;-))))
Az Ian Gillan (nem Gillian!!) Band Child verziója nekem bejött! Érdekes, hogy a totálisan átírt harmóniákra is szinte mindenhol klappol a dallam… Big Ian jól néz ki, és jól nyomja még bőven! Érdekes lenne kideríteni, mikor ment el a hangja. Állítólag valami műtétje volt, és utána változott meg a hangja karaktere.

hát erröl Atka tudna nyilatkozni.a svájci koncerten az a rész föleg a második részben katasztrofa volt!nekem a másik Child meg Jethro Tull-os volt de talán csak a fuvola miatt.ja és hát tulságosan is szabadra vette a figurát Ian.de valoszinüleg csak én vagyok kicsit maradi.de most már egyre jobban értem Atkát hogy nem nagyon akarja azt a részt kiénekelni.pedig ö legalább még mindig tudja!!!ja és mikor térünk át a legjobb-kedvenc gitárosokra,haha!:-))))

MW-tesó...
?????????

szerencsétlen Gillan

az a performanci...:-)))

Én még sohasem láttam ezt a perfomancit még,de kifejezetten tetszik :-)
Sőt !
Először azt hittem a King Crimson kezd játszani:-)))
Imádom az ilyen előadásokat,amelyek hozzá tudnak tenni az eredeti verzióhoz,bár tudom,veszélyes játék,mert könnyen el lehet b.szni a dolgot:-)))
Na, nem úgy mint itt,Gillan mester:-)))
http://www.youtube.com/watch/.../re=related

Bandikám...csudákat mutogatsz ám!:-)

Győrben a program hogy fog kinézni? Mármint Paice bácsi mikor kezd, ti mikor kezdtek, mennyit jászotok, mennyit játszotok együtt? :P

http://www.youtube.com/watch?v=gLWvWcOWheI
Itt még egy kis ízelítő és már be is fejeztem.