Guestbook
tibibácsi
21 September 2010, 12:09:44 (#6258)
Beszéljünk már egy kicsit a pénteki buliról is!.-)))
Elvégre komoly előadásra számíthatunk!
Elvégre komoly előadásra számíthatunk!
Atka
21 September 2010, 11:31:56 (#6257)
És nem így volt, Karesz? Minden szavam igaz volt! ;-)) Én úgy hallottam, hogy elég rendesen megdörrent a Perfect Strangers, a Purple nóták domináltak a második szettben stb stb.
Örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek Halásztelekről, és sajnálom, ha csalódtatok.
Örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek Halásztelekről, és sajnálom, ha csalódtatok.
mucika
21 September 2010, 11:04:39 (#6256)
Semmi nem jut eszembe, ami negatívan vagy váratlanul érintett volna szombat este. Teljes mértékben azt kaptam, amire számítottam és örömmel fogadtam.
DE azért hozzáteszem, hogy már hiányoznak a "brutális rekesztéses énekhangok" és "velőtrázó sikolyok". :-)))
DE azért hozzáteszem, hogy már hiányoznak a "brutális rekesztéses énekhangok" és "velőtrázó sikolyok". :-)))
karesz
21 September 2010, 09:32:25 (#6255)
Magad mondtad Atka,hogy ez a koncert más lesz mint a Concerto.
Az első részben ,Sarabande és társai,majd a másodikban egy , a korábbihoz képest Purple nótákkal kibővített,"pörpülösebb" anyag lesz...
Ezért,te is nagyobb szerepet kaphatsz majd "gyertek bátran" , mondtad...
Négyen ,öten voltunk körülötted a Rockpárbaj szponzorai közül.
Az első részben ,Sarabande és társai,majd a másodikban egy , a korábbihoz képest Purple nótákkal kibővített,"pörpülösebb" anyag lesz...
Ezért,te is nagyobb szerepet kaphatsz majd "gyertek bátran" , mondtad...
Négyen ,öten voltunk körülötted a Rockpárbaj szponzorai közül.
tibibacsi
21 September 2010, 06:25:41 (#6254)
Üdv Atka!
Egészen jó "kis" önértékelés volt!
A motoros összehasonlítás nagyon bejött.-)))
Egészen jó "kis" önértékelés volt!
A motoros összehasonlítás nagyon bejött.-)))
Atka
21 September 2010, 02:53:08 (#6253)
Na, jó reggelt, itt Andersen, a bagoly! ;-))) Hááát, próbálok tömören fogalmazni, amennyire tudok, de úgyse’ tudok! ;-))) Hisz ismertek! ;-)))
Először is köszi a sok szépet és jót, amit írtatok, tényleg egy varázslat volt megint ez a hétvége Jonnal, a próbák és a koncert is. Egy álom… És olyan jó, hogy visszatérő álom… ;-)))
Köszi a negatív kritikákat is, itt amúgy is ritkán olvasni olyat. Nem tudom, azért-e, mert jók vagyunk, vagy azért mert udvariasak vagytok… ;-))) Mindenesetre semmi rossz nincs abban, ha azt is megfogalmazzátok és közzé teszitek, ha nem tetszik valami, sőt, bátorítanálak is erre Benneteket!
DE… És ez egy hosszú „DE” lesz… ;-))) Bele is kezdek…
Egy nagyon fontos dolgot sokan elfelejtetek… Jon Lord koncertje nem Deep Purple koncert, pláne nem Cry Free koncert! Aki úgy érkezett, hogy Deep Purple-t fog látni, csalódhatott, aki meg úgy érkezett, hogy valamiféle kibővített Cry Free-t fog látni, az meg konkrétan őrült!! ;-)) Karcsi bácsi, aranyos vagy, de ez hogy juthatott eszedbe? ;-)) Nem a farok csóválja a kutyát, lekvár teszi el a nagymamát stb. ;-)) Ha ránéztek a plakátra, mit láttok? Egy óriási JON LORD feliratot, és egy óriási fotót Jonról! Miért? Mert ez egy Jon Lord koncert! Még az is nagy dolog, hogy kis betűkkel fel van tüntetve a Cry Free név is, mert sok helyen, csak 3 erre a célra verbuvált zenész (dobos, gityós, b.gityós) játszik majdnem szolgaian Jon keze alá. Sokszor kísérik kiváló muzsikusok is (büszkék vagyunk rá, hogy minket is közéjük sorol), de ők is csak 3-4-5 fickó a színpadon helyet foglaló 80 nagytudású zenész között! Jon műsorában felcsendülnek csellószólók, fuvolaszólók, klarinétszólók, klasszikus ütős-szólók stb, ugyanolyan tökéletesen, ahogy mi igyekszünk tolni a gitár-, b.gitár-, bilcsi-, dob- és kongaszólókat. És persze ott vannak a kiváló szólisták, Kasia és Steve (néha mások is), illetve beugrok néha én is. Na meg a lényeg: JON! Ez nem a Cry Free-ről szól, hanem elsősorban a ZENÉRŐL, másodsorban Jonról, és még így is szerintem aránytalanul nagy hangsúllyal veszünk részt a produkcióban (aminek persze örülünk ;-)) ), de nem várhattok olyan 100%-os CF-központúságot, mint a CF bulikon! Sem zenei értelemben, sem a hangzás terén. Őrültség lenne! Gyertek el a Wigwamba (most: Club 202) pénteken, ott csak mi leszünk a színpadon (és 3 vendégünk… ;-)) ), és ott hömpölyögni fog le a színpadról a súlyos rock ’n roll!! De a Művészetek Palotájában?! Egy nagyrészt klasszikus, nagyrészt folk, kicsit jazz és kicsit blues (divatos szóval: crossover) koncerten hard rockot várni?! Lehetetlen, gyerekek! Lehetetlen a hangszereken is, és lehetetlen vokálisan is! De Jon konkrétan ránk is szól, ha véletlenül hangosabbra, vagy gyorsabbra veszünk valamit, vagy ha én is túl nagy svunggal tolok valamit a mikrofonba! Kedvesen, udvariasan, de emlékeztet minket, hogy ez most nem Deep Purple! És igaza van. Ez nem erről szól! Azzal lehet vitatkozni, hogy helyes-e a koncepciója, mert pl. a Child In Time lényege az, hogy drámaian szól a hangszereken és az énekben is, ő pedig leszelidítteti azt a drámát. Én sem teljesen vagyok kibékülve azzal a verzióval, és emlékszem, amikor először hallottam úgy Steve-vel és Kasiával, abszolút nem tetszett. Savaztam magamban Jon-t, hogy minek kellett női ének a Child-ba, savaztam Steve-et, hogy miért énekli ilyen nyámnyila verzióban, sőt még arra is gondoltam, talán nem jön ki neki a teteje, és ezért segít be Kasia. Aztán megtudtam, amikor átvettem Steve helyét, hogy kifejezetten Jon kérése a kétszólamú ének, melyben (értelemszerűen) a női hang viszi a felső szólamot. Kiderült az is (már a második sornál, ahol kicsit emelkedik a dinamika: „See the blindman…”), hogy a szokásos dinamikázás nem fog menni, mert már a közepesen erős hang is rettentő brutál arra a finom alapra, ami ott szól. Muszáj visszavenni! Ugyanez vonatkozik a Soldierre! Amikor először belekezdtem a nagyívű, öblös Coverdale-es verzióba, amit annyira imádok én is, Jon és Kasia két oldalról rántottak vissza a mikrofontól vagy fél métert, hogy ne ezerrel indítsak! ;-)) Szó szerint ám! ;-))) De igazuk volt, arra a finom alapra, abban a közegben, ahol a légy zümmögése is bántóan hangos, nem lehet úgy indítani, hogy „I HAVE OFTEN TOLD YOU STORIES ABOUT THE WAY!!!” ;-)) Vissza kell venni! Ez nagyon nehéz feladat ám, mert kb. 20 éve éneklem a Soldier-t coverdale-esen, és úgy szeretem. (Egyébként úgy most nem is lehetne, mert feljebb van transzponálva a dal egy nagyszekunddal, szóval az a jó kis meleg tónusú baritonéneklés ugrott is… ;-)) ). Szóval nagyon nagy munkám van abban, hogy a Child és a Soldier ne legyen „elefánt a porcelánboltban”, de ne legyen erőtlenül lágy sem. Amúgy az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy rockosítok még rajta, úgyhogy mosolyogtam, hogy az a verzió, ami talán Jon, Steve és Kasia számára túl durva, Nektek (illetve néhányotoknak) még mindig überlájtos! ;-))) De ugyanez vonatkozik a hangszeres részre is! Tomi is visszafogottabban dobol, de szerintem még így is picit sok Jonnak néha. Ennél nagyobbat meg tényleg nem üthet, mert egy darab pergőütéssel megsemmisítené az egész vonós szekció munkáját. Itt 80 ember muzsikáját kell összehangolni, rengeteg kompromisszum kell! És két „ellentétes” stílus áll szemben egymással, úgyhogy majdnem lehetetlen egy mindenki számára kielégítő kompromisszum! És hiába van az orkesztra 70 fővel, mi meg csak hatan, ha mi nem vigyázunk, az 70 bicikli lesz 6 speed motor ellenében! Nem élhetünk vissza a „motorunkkal”! Persze mindannyian a keverőtechnikus kezében vagyunk, a klasszikus is elnyomhatja a rockot, ahogy többen jeleztétek is, hogy erről is volt szó. (Bár sokan meg arról számoltak be, hogy teljesen király volt az arány, ez nyilván szubjektív.)
Sokan fogalmaztatok meg egyéb technikai/hangzásbéli kritikákat is. Nem kioktatni szeretnélek Benneteket, hiszen ha nem zenéltek, nem kell tudnotok ezt, de a hangerő-arányok és általában a hangszínek alakulásáról mi a színpadon mit sem tudunk, ui. mi a hangfalak mögött állunk. Amit Ti hallotok, azt mi nem halljuk. Lehet, hogy nálunk döng a bass, mint állat (ahogy Oli lelkendezett is Csabinak), lefelé meg alig szól (ahogy Karesz panaszkodott), mert a keverőtechnikus nem tolja fel a potmétert. Ennyi. Rajta múlik minden! Aztán, amit láttatok, hogy Kasia potija sokkal jobban fel volt tolva, mint az enyém, azért van, mert ő csupa „piano” nótát énekelt, vagyis sokszor szinte suttogva énekelt a mikrofonba, én meg csupa „forte”-t (mégha a szokásosnál kevésbé is volt „forte” ;-)) ), ezért az én mikimet kevésbé kellett feltolni. De nem is untatnék senkit tovább technikai részletekkel, inkább rátérek az izgalmasan kérdéses nótákra. ;-)))
Pictured Within. Hááát, ez érdekes sztori volt, a Mester a koncert előtti napon közölte, hogy Kasia-nak adná. Mivel addigra több mint 200-szor gyakoroltam el (nem túlzás!), mindegyes szót/hangot külön-külön kidolgozva, azért egy kicsit szíven ütött a dolog… ;-)) Meg persze azért is, mert az a dal a koncert abszolút érzelmi csúcsa, és a legizgalmasabb feladat számomra. Viszont Jon annyira korrekt volt, ahogy bizalmasan félrehívott, és szépen elmagyarázta, hogy egyáltalán nem nekem szól ez, tudja, hogy csodálatosan nyomnám stb, de nekem úgy 6 dalom lenne, Kasia-nak pedig csak 2, ami aránytalan lenne, illetve, hogy szeretné kipróbálni, milyen a dal női hanggal, ha netán Steve egyszer váratlanul „hagyná pácban”. Szóval teljesen kerek volt a történet, és annyira aranyos volt Jon, ahogy az arcomat fürkészve kérdezte, hogy „Do you mind?”, hogy őszintén válaszoltam azt, hogy nem, megértem a dolgot, és én is szeretném, ha Kasia, aki Lengyelországból repült ide, és aki egy fantasztikus énekesnő, énekelhessen többet. Más kérdés, hogy nekem nem jött be a „feminista” ( ;-)) ) verzió, és ezt tényleg nem gizdaságból írom. Az a dal egy férfi életéről szól, a dallama bariton hangra van írva, férfinek kell énekelni. Úgy van súlya az igencsak súlyos szavaknak. Egy vékony szoprán hang nem alkalmas erre a feladatra. Mindazonáltal Kasia gyönyörűen énekelte, és volt egy-két frazírja, amivel levett a lábamról! Meg egy kb. 12 cm sarkú ún. „Pamela Anderson” cipője (Jon máshogy nevezte… ;-)))) ) a főpróbán, amivel szintén levett a lábamról… ;-))))))))))
Lazy. A végére hagytam a legizgibb kérdést, mi? ;-)) Gondolkoztam rajta, hogy egyáltalán megírjam-e, de csak megírom, mert egyetértek néhány kommentálóval, hogy az a tény, hogy valaki hibázik egyet-kettőt, semmit sem von le a nagyságából. Szóval azt a bizonyos részt a herfli-szóló után Jon papi nézte be nagyon keményen, ui. elfeledkezett a megbeszélt szerkezetről, ami az eredetit követte. Verze-verze-herfli-herfli-verze-verze és moduláció. A buli hevében neki a 80-as/90-es évek verziója ugrott be valahogy, amikor a herfliszóló után rögtön moduláltak. Ráadásul a fiúk felé intett egy heveset, hogy „gyerünk fel egy hangnemet”, így ők egyemberként moduláltak a gitárriffre, míg én, aki a zongora túloldalán ebből mit sem láttam, ezerrel nyomtam a kis hivatalos verzémet, és nem hittem a fülemnek, hogy közben egy hangnemmel feljebb zúzza a riffet az egész zenekar!! ;-)) Egy darabig nyomtam tovább, hátha kapcsolnak, hogy nem ott tartunk, de egy idő után rájöttem, hogy egyedül maradtam, és nekem kéne igazodni, pláne, hogy most nem én vagyok a főnök… ;-)) Így persze az egész úgy jött le, mintha én csesztem volna el a témát… ;-)))) Na, így szívatott meg engem Jon Lord a Művészetek Palotájában! ;-)))) De nem haragszom rá, sőt! Örülök, hogy nem fordítva történt!! ;-)))) Na, akkor el is bujdokoltam volna a világ szeme elől örökre! ;-))))))))))))
Még oldalakat bírnék persze írni erről a csodálatosan szép estéről, amely néhány hibájával együtt is csodálatos volt (a premiernek ez a varázsa, az első élmény izgalma…), de a nap végére sem olvasnátok végig, meg hát nyilván dolgoznotok is kell néha, nem csak a cf.hu-t olvasgatni egész nap! ;-))))
Még egy fontosat csak: senki ne érezze magát lecseszve a fenti bekezdéseim miatt, nem csoda, ha sokan nem tudjátok még, hogy kell egy Jon Lord koncerthez közelíteni, hiszen ez semmihez nem hasonlítható élmény! Rock is, nem is, klasszikus is, nem is, Deep Purple is, nem is, és egy kicsit Cry Free is (meg nem is). ;-)) Nekünk már a 10. ilyen élményünk volt ez (plusz a próbák), és még így is csak most kezdenek a helyükre kerülni a kis puzzle darabkái. Gyertek Prágába is okt. 24-én, szokjátok az élményt! ;-))))))) De előbb egy kis wigwamozás pénteken, ahol tényleg minden a rockról, a Deep Purple-ről és a Cry Free-ről fog szólni, hogy akiben benne maradt a rendesen megdörrenő riffek, illetve a brutális rekesztéses énekhangok és velőtrázó sikolyok utáni vágy, az végre kielégülhessen! ;-))
Puszi!
Atka
Ui. Bocsi, hogy most egyenként nem reagáltam, de akkor tényleg kifogy a virtuális géppapír! ;-))) Azért még „Z” cimborának adok egy pirospontot, mert ő is nagyon közel járt az igazsághoz, mint Ildi! (Mármint az én igazságomhoz, hiszen nyilván ez is szubjektív… ;-)) )
Először is köszi a sok szépet és jót, amit írtatok, tényleg egy varázslat volt megint ez a hétvége Jonnal, a próbák és a koncert is. Egy álom… És olyan jó, hogy visszatérő álom… ;-)))
Köszi a negatív kritikákat is, itt amúgy is ritkán olvasni olyat. Nem tudom, azért-e, mert jók vagyunk, vagy azért mert udvariasak vagytok… ;-))) Mindenesetre semmi rossz nincs abban, ha azt is megfogalmazzátok és közzé teszitek, ha nem tetszik valami, sőt, bátorítanálak is erre Benneteket!
DE… És ez egy hosszú „DE” lesz… ;-))) Bele is kezdek…
Egy nagyon fontos dolgot sokan elfelejtetek… Jon Lord koncertje nem Deep Purple koncert, pláne nem Cry Free koncert! Aki úgy érkezett, hogy Deep Purple-t fog látni, csalódhatott, aki meg úgy érkezett, hogy valamiféle kibővített Cry Free-t fog látni, az meg konkrétan őrült!! ;-)) Karcsi bácsi, aranyos vagy, de ez hogy juthatott eszedbe? ;-)) Nem a farok csóválja a kutyát, lekvár teszi el a nagymamát stb. ;-)) Ha ránéztek a plakátra, mit láttok? Egy óriási JON LORD feliratot, és egy óriási fotót Jonról! Miért? Mert ez egy Jon Lord koncert! Még az is nagy dolog, hogy kis betűkkel fel van tüntetve a Cry Free név is, mert sok helyen, csak 3 erre a célra verbuvált zenész (dobos, gityós, b.gityós) játszik majdnem szolgaian Jon keze alá. Sokszor kísérik kiváló muzsikusok is (büszkék vagyunk rá, hogy minket is közéjük sorol), de ők is csak 3-4-5 fickó a színpadon helyet foglaló 80 nagytudású zenész között! Jon műsorában felcsendülnek csellószólók, fuvolaszólók, klarinétszólók, klasszikus ütős-szólók stb, ugyanolyan tökéletesen, ahogy mi igyekszünk tolni a gitár-, b.gitár-, bilcsi-, dob- és kongaszólókat. És persze ott vannak a kiváló szólisták, Kasia és Steve (néha mások is), illetve beugrok néha én is. Na meg a lényeg: JON! Ez nem a Cry Free-ről szól, hanem elsősorban a ZENÉRŐL, másodsorban Jonról, és még így is szerintem aránytalanul nagy hangsúllyal veszünk részt a produkcióban (aminek persze örülünk ;-)) ), de nem várhattok olyan 100%-os CF-központúságot, mint a CF bulikon! Sem zenei értelemben, sem a hangzás terén. Őrültség lenne! Gyertek el a Wigwamba (most: Club 202) pénteken, ott csak mi leszünk a színpadon (és 3 vendégünk… ;-)) ), és ott hömpölyögni fog le a színpadról a súlyos rock ’n roll!! De a Művészetek Palotájában?! Egy nagyrészt klasszikus, nagyrészt folk, kicsit jazz és kicsit blues (divatos szóval: crossover) koncerten hard rockot várni?! Lehetetlen, gyerekek! Lehetetlen a hangszereken is, és lehetetlen vokálisan is! De Jon konkrétan ránk is szól, ha véletlenül hangosabbra, vagy gyorsabbra veszünk valamit, vagy ha én is túl nagy svunggal tolok valamit a mikrofonba! Kedvesen, udvariasan, de emlékeztet minket, hogy ez most nem Deep Purple! És igaza van. Ez nem erről szól! Azzal lehet vitatkozni, hogy helyes-e a koncepciója, mert pl. a Child In Time lényege az, hogy drámaian szól a hangszereken és az énekben is, ő pedig leszelidítteti azt a drámát. Én sem teljesen vagyok kibékülve azzal a verzióval, és emlékszem, amikor először hallottam úgy Steve-vel és Kasiával, abszolút nem tetszett. Savaztam magamban Jon-t, hogy minek kellett női ének a Child-ba, savaztam Steve-et, hogy miért énekli ilyen nyámnyila verzióban, sőt még arra is gondoltam, talán nem jön ki neki a teteje, és ezért segít be Kasia. Aztán megtudtam, amikor átvettem Steve helyét, hogy kifejezetten Jon kérése a kétszólamú ének, melyben (értelemszerűen) a női hang viszi a felső szólamot. Kiderült az is (már a második sornál, ahol kicsit emelkedik a dinamika: „See the blindman…”), hogy a szokásos dinamikázás nem fog menni, mert már a közepesen erős hang is rettentő brutál arra a finom alapra, ami ott szól. Muszáj visszavenni! Ugyanez vonatkozik a Soldierre! Amikor először belekezdtem a nagyívű, öblös Coverdale-es verzióba, amit annyira imádok én is, Jon és Kasia két oldalról rántottak vissza a mikrofontól vagy fél métert, hogy ne ezerrel indítsak! ;-)) Szó szerint ám! ;-))) De igazuk volt, arra a finom alapra, abban a közegben, ahol a légy zümmögése is bántóan hangos, nem lehet úgy indítani, hogy „I HAVE OFTEN TOLD YOU STORIES ABOUT THE WAY!!!” ;-)) Vissza kell venni! Ez nagyon nehéz feladat ám, mert kb. 20 éve éneklem a Soldier-t coverdale-esen, és úgy szeretem. (Egyébként úgy most nem is lehetne, mert feljebb van transzponálva a dal egy nagyszekunddal, szóval az a jó kis meleg tónusú baritonéneklés ugrott is… ;-)) ). Szóval nagyon nagy munkám van abban, hogy a Child és a Soldier ne legyen „elefánt a porcelánboltban”, de ne legyen erőtlenül lágy sem. Amúgy az utolsó pillanatban döntöttem úgy, hogy rockosítok még rajta, úgyhogy mosolyogtam, hogy az a verzió, ami talán Jon, Steve és Kasia számára túl durva, Nektek (illetve néhányotoknak) még mindig überlájtos! ;-))) De ugyanez vonatkozik a hangszeres részre is! Tomi is visszafogottabban dobol, de szerintem még így is picit sok Jonnak néha. Ennél nagyobbat meg tényleg nem üthet, mert egy darab pergőütéssel megsemmisítené az egész vonós szekció munkáját. Itt 80 ember muzsikáját kell összehangolni, rengeteg kompromisszum kell! És két „ellentétes” stílus áll szemben egymással, úgyhogy majdnem lehetetlen egy mindenki számára kielégítő kompromisszum! És hiába van az orkesztra 70 fővel, mi meg csak hatan, ha mi nem vigyázunk, az 70 bicikli lesz 6 speed motor ellenében! Nem élhetünk vissza a „motorunkkal”! Persze mindannyian a keverőtechnikus kezében vagyunk, a klasszikus is elnyomhatja a rockot, ahogy többen jeleztétek is, hogy erről is volt szó. (Bár sokan meg arról számoltak be, hogy teljesen király volt az arány, ez nyilván szubjektív.)
Sokan fogalmaztatok meg egyéb technikai/hangzásbéli kritikákat is. Nem kioktatni szeretnélek Benneteket, hiszen ha nem zenéltek, nem kell tudnotok ezt, de a hangerő-arányok és általában a hangszínek alakulásáról mi a színpadon mit sem tudunk, ui. mi a hangfalak mögött állunk. Amit Ti hallotok, azt mi nem halljuk. Lehet, hogy nálunk döng a bass, mint állat (ahogy Oli lelkendezett is Csabinak), lefelé meg alig szól (ahogy Karesz panaszkodott), mert a keverőtechnikus nem tolja fel a potmétert. Ennyi. Rajta múlik minden! Aztán, amit láttatok, hogy Kasia potija sokkal jobban fel volt tolva, mint az enyém, azért van, mert ő csupa „piano” nótát énekelt, vagyis sokszor szinte suttogva énekelt a mikrofonba, én meg csupa „forte”-t (mégha a szokásosnál kevésbé is volt „forte” ;-)) ), ezért az én mikimet kevésbé kellett feltolni. De nem is untatnék senkit tovább technikai részletekkel, inkább rátérek az izgalmasan kérdéses nótákra. ;-)))
Pictured Within. Hááát, ez érdekes sztori volt, a Mester a koncert előtti napon közölte, hogy Kasia-nak adná. Mivel addigra több mint 200-szor gyakoroltam el (nem túlzás!), mindegyes szót/hangot külön-külön kidolgozva, azért egy kicsit szíven ütött a dolog… ;-)) Meg persze azért is, mert az a dal a koncert abszolút érzelmi csúcsa, és a legizgalmasabb feladat számomra. Viszont Jon annyira korrekt volt, ahogy bizalmasan félrehívott, és szépen elmagyarázta, hogy egyáltalán nem nekem szól ez, tudja, hogy csodálatosan nyomnám stb, de nekem úgy 6 dalom lenne, Kasia-nak pedig csak 2, ami aránytalan lenne, illetve, hogy szeretné kipróbálni, milyen a dal női hanggal, ha netán Steve egyszer váratlanul „hagyná pácban”. Szóval teljesen kerek volt a történet, és annyira aranyos volt Jon, ahogy az arcomat fürkészve kérdezte, hogy „Do you mind?”, hogy őszintén válaszoltam azt, hogy nem, megértem a dolgot, és én is szeretném, ha Kasia, aki Lengyelországból repült ide, és aki egy fantasztikus énekesnő, énekelhessen többet. Más kérdés, hogy nekem nem jött be a „feminista” ( ;-)) ) verzió, és ezt tényleg nem gizdaságból írom. Az a dal egy férfi életéről szól, a dallama bariton hangra van írva, férfinek kell énekelni. Úgy van súlya az igencsak súlyos szavaknak. Egy vékony szoprán hang nem alkalmas erre a feladatra. Mindazonáltal Kasia gyönyörűen énekelte, és volt egy-két frazírja, amivel levett a lábamról! Meg egy kb. 12 cm sarkú ún. „Pamela Anderson” cipője (Jon máshogy nevezte… ;-)))) ) a főpróbán, amivel szintén levett a lábamról… ;-))))))))))
Lazy. A végére hagytam a legizgibb kérdést, mi? ;-)) Gondolkoztam rajta, hogy egyáltalán megírjam-e, de csak megírom, mert egyetértek néhány kommentálóval, hogy az a tény, hogy valaki hibázik egyet-kettőt, semmit sem von le a nagyságából. Szóval azt a bizonyos részt a herfli-szóló után Jon papi nézte be nagyon keményen, ui. elfeledkezett a megbeszélt szerkezetről, ami az eredetit követte. Verze-verze-herfli-herfli-verze-verze és moduláció. A buli hevében neki a 80-as/90-es évek verziója ugrott be valahogy, amikor a herfliszóló után rögtön moduláltak. Ráadásul a fiúk felé intett egy heveset, hogy „gyerünk fel egy hangnemet”, így ők egyemberként moduláltak a gitárriffre, míg én, aki a zongora túloldalán ebből mit sem láttam, ezerrel nyomtam a kis hivatalos verzémet, és nem hittem a fülemnek, hogy közben egy hangnemmel feljebb zúzza a riffet az egész zenekar!! ;-)) Egy darabig nyomtam tovább, hátha kapcsolnak, hogy nem ott tartunk, de egy idő után rájöttem, hogy egyedül maradtam, és nekem kéne igazodni, pláne, hogy most nem én vagyok a főnök… ;-)) Így persze az egész úgy jött le, mintha én csesztem volna el a témát… ;-)))) Na, így szívatott meg engem Jon Lord a Művészetek Palotájában! ;-)))) De nem haragszom rá, sőt! Örülök, hogy nem fordítva történt!! ;-)))) Na, akkor el is bujdokoltam volna a világ szeme elől örökre! ;-))))))))))))
Még oldalakat bírnék persze írni erről a csodálatosan szép estéről, amely néhány hibájával együtt is csodálatos volt (a premiernek ez a varázsa, az első élmény izgalma…), de a nap végére sem olvasnátok végig, meg hát nyilván dolgoznotok is kell néha, nem csak a cf.hu-t olvasgatni egész nap! ;-))))
Még egy fontosat csak: senki ne érezze magát lecseszve a fenti bekezdéseim miatt, nem csoda, ha sokan nem tudjátok még, hogy kell egy Jon Lord koncerthez közelíteni, hiszen ez semmihez nem hasonlítható élmény! Rock is, nem is, klasszikus is, nem is, Deep Purple is, nem is, és egy kicsit Cry Free is (meg nem is). ;-)) Nekünk már a 10. ilyen élményünk volt ez (plusz a próbák), és még így is csak most kezdenek a helyükre kerülni a kis puzzle darabkái. Gyertek Prágába is okt. 24-én, szokjátok az élményt! ;-))))))) De előbb egy kis wigwamozás pénteken, ahol tényleg minden a rockról, a Deep Purple-ről és a Cry Free-ről fog szólni, hogy akiben benne maradt a rendesen megdörrenő riffek, illetve a brutális rekesztéses énekhangok és velőtrázó sikolyok utáni vágy, az végre kielégülhessen! ;-))
Puszi!
Atka
Ui. Bocsi, hogy most egyenként nem reagáltam, de akkor tényleg kifogy a virtuális géppapír! ;-))) Azért még „Z” cimborának adok egy pirospontot, mert ő is nagyon közel járt az igazsághoz, mint Ildi! (Mármint az én igazságomhoz, hiszen nyilván ez is szubjektív… ;-)) )
karesz
21 September 2010, 01:11:05 (#6252)
Kedves "z" !
Azért tőled elvártam volna ,hogy egy kicsit beleláss a szavak,mondatok mögé :-(
Legkedvencebb zenekaraim közé tartozik a CF,ezt azt hiszem bizonyítottam párszor.
Senki nem várta jobban nálam a szombat estét, ezt garantálom !
(most nem a fiúkról,hanem a rajongói oldalról beszélek...)
Történetesen ,ha nem tűnt volna fel ,számomra is örök élmény maradt az az este !
Nem tehetek róla, megvallom , nekem a Concerto-s turné anyaga jobban tetszett,de ez semmiben nem kisebbíti egyébként az élményt, amit az elmúlt héten is kaptunk !
Kurvára izgultam ,hogy minden klappoljon Atkáéknak ! Én egy ilyen típus vagyok. Belém mar és letaglóz ,ha valami nem jön be,nem úgy sikerül ahogy megérdemelnék a fiúk...
Elbeszélünk asszem egymás mellett.
Nem baszta el az estémet a tévesztett Lazy,majdnem megkönnyeztem a vég tapsnál Atkát,annyira átéreztem mindazt,amit ő érezhetett azokban a pillanatokban...
Nem volt baj mind a nyolcvan hangszer beállításával,csak zavart,hogy Csabi munkáját nem vehetjük ki teljesen, a bőgők túlzott dinamikája miatt :-(
Bosszantott,hogy az általam már a legelső CF koncerten is a fellegekbe dicsért, rendkívüli tehetséggel megáldott Lee Olivér gyönyörű fehér sztratója, erőtlenül szólalt meg a Sarabande legszebb részeinél...Ennek a srácnak a játékát igenis hallani kellett volna úgy,ahogyan ő is szerette volna,ha képletesen a nézőtéren foglal helyet.
Sejtem,hogy Lord Művész Úrnak nem csekély követelményeket támaszt a vele egy színpadon fellépőkkel.
Ennek, szerintem is, totálisan száz százalékon megfeleltek kedvenceink !
Mellesleg hál' Istennek Jon "évfolyamtársai" közül még sokan aktívak és járják sikert sikerre halmozva a világ színpadjait !
Ilyen , legalább ekkora élmény volt például a FEZEN-en, az UH már már prog.rockos ,megújított előadása is !
Sok hasonlót még nekünk,zeneszeretőknek !
Azért tőled elvártam volna ,hogy egy kicsit beleláss a szavak,mondatok mögé :-(
Legkedvencebb zenekaraim közé tartozik a CF,ezt azt hiszem bizonyítottam párszor.
Senki nem várta jobban nálam a szombat estét, ezt garantálom !
(most nem a fiúkról,hanem a rajongói oldalról beszélek...)
Történetesen ,ha nem tűnt volna fel ,számomra is örök élmény maradt az az este !
Nem tehetek róla, megvallom , nekem a Concerto-s turné anyaga jobban tetszett,de ez semmiben nem kisebbíti egyébként az élményt, amit az elmúlt héten is kaptunk !
Kurvára izgultam ,hogy minden klappoljon Atkáéknak ! Én egy ilyen típus vagyok. Belém mar és letaglóz ,ha valami nem jön be,nem úgy sikerül ahogy megérdemelnék a fiúk...
Elbeszélünk asszem egymás mellett.
Nem baszta el az estémet a tévesztett Lazy,majdnem megkönnyeztem a vég tapsnál Atkát,annyira átéreztem mindazt,amit ő érezhetett azokban a pillanatokban...
Nem volt baj mind a nyolcvan hangszer beállításával,csak zavart,hogy Csabi munkáját nem vehetjük ki teljesen, a bőgők túlzott dinamikája miatt :-(
Bosszantott,hogy az általam már a legelső CF koncerten is a fellegekbe dicsért, rendkívüli tehetséggel megáldott Lee Olivér gyönyörű fehér sztratója, erőtlenül szólalt meg a Sarabande legszebb részeinél...Ennek a srácnak a játékát igenis hallani kellett volna úgy,ahogyan ő is szerette volna,ha képletesen a nézőtéren foglal helyet.
Sejtem,hogy Lord Művész Úrnak nem csekély követelményeket támaszt a vele egy színpadon fellépőkkel.
Ennek, szerintem is, totálisan száz százalékon megfeleltek kedvenceink !
Mellesleg hál' Istennek Jon "évfolyamtársai" közül még sokan aktívak és járják sikert sikerre halmozva a világ színpadjait !
Ilyen , legalább ekkora élmény volt például a FEZEN-en, az UH már már prog.rockos ,megújított előadása is !
Sok hasonlót még nekünk,zeneszeretőknek !
cimbora
20 September 2010, 21:41:14 (#6251)
Huhh emberek, nehéz írni egy ilyen koncert után, még ha eltelt pár nap, akkor is. Ez egy kegyetlen állat este volt, nagyon súlyos darab. Nagyon összetett, nagyon komplex, nagyon sokoldalú...
kiemelni bármit is, hát nem tudom, kisregényt lehetne írni az ilyenekről. A hangzás.. Jon... CF, a nagyzenekar.. áá nem tudok most lényegit írni, nem vagyok egy zenekritikus, csak megköszönném a lehetőséget, az alkalmat, mert ez a pár óra is olyan baromi elégedettséget, "büszkeséget", örömöt, boldogságot, igazi ÉLMÉNYt adott, amire évek múltán is baromi jó lesz visszaemlékezni. Nem volt minden 'tökéletes', de valahogy mégis így lett igazán fasza az egész :P
Lényeg a lényeg, hogy én is részese lehettem ennek a súlyos produkciónak, ezért
óriási tisztelet és köszönet mindenkinek.
kiemelni bármit is, hát nem tudom, kisregényt lehetne írni az ilyenekről. A hangzás.. Jon... CF, a nagyzenekar.. áá nem tudok most lényegit írni, nem vagyok egy zenekritikus, csak megköszönném a lehetőséget, az alkalmat, mert ez a pár óra is olyan baromi elégedettséget, "büszkeséget", örömöt, boldogságot, igazi ÉLMÉNYt adott, amire évek múltán is baromi jó lesz visszaemlékezni. Nem volt minden 'tökéletes', de valahogy mégis így lett igazán fasza az egész :P
Lényeg a lényeg, hogy én is részese lehettem ennek a súlyos produkciónak, ezért
óriási tisztelet és köszönet mindenkinek.
Ilona
20 September 2010, 20:52:20 (#6250)
Ja, és amit elfelejtettem! Nekem a Sarabande élőben már maga volt a megtörténhetetlen csoda! A többi innentől már csak a.. csak a.. ááááá, szóval a többi.. ;-)))))
Ilona
20 September 2010, 20:49:05 (#6249)
No, hát ez épp így jó! Hogy ki így, ki úgy hallgat egy koncertet. Ki ezt vár, ki azt, ki ezt kap, ki azt.. A lényeg, hogy végül mindenki elégedett valamilyen szinten! :-))
Legalábbis nekem ez jött le.. ;-))
Legalábbis nekem ez jött le.. ;-))
z
20 September 2010, 20:46:24 (#6248)
Hadd fűzzek néhány megjegyzést én is a témához.
A magam részéről ha egy ilyen koncertre jutok el, mint a tegnapelőtti, már előre is egy kicsit elfogódott vagyok. Itt lesz előttem egy figura, aki már egymaga történelmet csinált. Nem is kell ezt részletezni talán, ha JOn LOrd 74-től semmit sem csinál, akkor is örökre beírta magát a nagy könyvekbe.
És ennek a tetejébe, eljön 69 évesen, és nem szolgai módon melegíti fel a korábbi műveinek mirelitét, hanem a régi receptek felhasználásával újraértelmezi azokat.
Nekem ez így sokkal hitelesebb, mint ha 70 felé is borogatná a Hammondot. ÍGy nem fárad el a zenéje, hanem főnixmadárként újjászületik, és tovább szárnyalhat.
Ahogy RObert Plant sem hajlandó egy az egyben Led Zeppelin-t játszani a régi társak nélkül. Szerencsére.
Szóval ezek a szempontok számomra sokkal fontosabbak annál, mint egy-két esetleges tévesztés egy élő koncerten. Ez engem soha nem zavarna egy élő koncerten. Senki ne mondja nekem, hogy elbaszta az estéjét, hogy a Lazy G-s része 30 másodperccel rövidebb lett. Inkább az a kurva nagy, hogy JL -feltehetően a CF nagyszerű teljesítményétől motiválva- bevállalta, hogy nyomja!
A hangzással kapcsolatban: azért nyilván könnyebb 3 hangszert kierősíteni, a frekvenciákat elosztani, mint 80-at. És szerintem nagyon is jól szólt. Az hogy a Sarabande-ban egy kicsit halkabb volt a gitár, nehogy má elvegye a zenei élvezetet.
Apró Sarabande! Azért mekkora kiváltság, hogy mi hallhattuk először a világon így egyben, élőben. ÉS mennyire élt is!
Nem is akarom külön méltatni a CF tagokat, szerintem 110%on teljesítettek :))
És az ő nagyságukat az mutatja, hogy képesek voltak igazodni JL koncepciójához, háttérbe szorítva talán a személyes preferenciákat, szokásos ének-, és hangszeres technikákat.
Na, ennyit a norvégokról :)
A magam részéről ha egy ilyen koncertre jutok el, mint a tegnapelőtti, már előre is egy kicsit elfogódott vagyok. Itt lesz előttem egy figura, aki már egymaga történelmet csinált. Nem is kell ezt részletezni talán, ha JOn LOrd 74-től semmit sem csinál, akkor is örökre beírta magát a nagy könyvekbe.
És ennek a tetejébe, eljön 69 évesen, és nem szolgai módon melegíti fel a korábbi műveinek mirelitét, hanem a régi receptek felhasználásával újraértelmezi azokat.
Nekem ez így sokkal hitelesebb, mint ha 70 felé is borogatná a Hammondot. ÍGy nem fárad el a zenéje, hanem főnixmadárként újjászületik, és tovább szárnyalhat.
Ahogy RObert Plant sem hajlandó egy az egyben Led Zeppelin-t játszani a régi társak nélkül. Szerencsére.
Szóval ezek a szempontok számomra sokkal fontosabbak annál, mint egy-két esetleges tévesztés egy élő koncerten. Ez engem soha nem zavarna egy élő koncerten. Senki ne mondja nekem, hogy elbaszta az estéjét, hogy a Lazy G-s része 30 másodperccel rövidebb lett. Inkább az a kurva nagy, hogy JL -feltehetően a CF nagyszerű teljesítményétől motiválva- bevállalta, hogy nyomja!
A hangzással kapcsolatban: azért nyilván könnyebb 3 hangszert kierősíteni, a frekvenciákat elosztani, mint 80-at. És szerintem nagyon is jól szólt. Az hogy a Sarabande-ban egy kicsit halkabb volt a gitár, nehogy má elvegye a zenei élvezetet.
Apró Sarabande! Azért mekkora kiváltság, hogy mi hallhattuk először a világon így egyben, élőben. ÉS mennyire élt is!
Nem is akarom külön méltatni a CF tagokat, szerintem 110%on teljesítettek :))
És az ő nagyságukat az mutatja, hogy képesek voltak igazodni JL koncepciójához, háttérbe szorítva talán a személyes preferenciákat, szokásos ének-, és hangszeres technikákat.
Na, ennyit a norvégokról :)
norbi
20 September 2010, 20:17:56 (#6247)
tócsni
20 September 2010, 19:17:22 (#6246)
Hahó itt vagyok és figyelek ám!!!!
Ez a Karesz egy kicsit lealázta Körmendi Rolandot, de utána más belátásra tért és erről kaptunk egy kikerekített eszmefuttatást is. Hajrá! Hajrá! Hajrá!
Ez a Karesz egy kicsit lealázta Körmendi Rolandot, de utána más belátásra tért és erről kaptunk egy kikerekített eszmefuttatást is. Hajrá! Hajrá! Hajrá!
va
20 September 2010, 19:07:22 (#6245)
Úgy gondolom Ildikó elcsípte, megértette.Jól fogalmazta meg az itt néha már egyes véleményezők részéről túlzásokba esően "savazott" koncert koncepcionális lényegét és az est szellemiségét. Teljesen egyetértek veled Csider Ildikó.
ui: nem hiszem hogy Atka itt klasszikus ének prezentálásában erőlködött volna, annál is inkább, mert ez nem volt soha feladata, ezért ezt nem is kínálta. Mindebből levonható következtetésem az ,hogy megértem ha nem ő a klasszikus énekes kedvenc.
ui: nem hiszem hogy Atka itt klasszikus ének prezentálásában erőlködött volna, annál is inkább, mert ez nem volt soha feladata, ezért ezt nem is kínálta. Mindebből levonható következtetésem az ,hogy megértem ha nem ő a klasszikus énekes kedvenc.
karesz
20 September 2010, 18:09:45 (#6244)
Roli !
Azért ne túlozz !Művész úr még nem volt :-)))
MW ! Ne fesd az ördögöt a falra !:-)))
Mire a melóból éjfél után megjövök,már biztosan kipécézett minket :-)))
Warrior's Child ??? :-)))
Ezt inkább tényleg Attis válaszolja majd meg :-)))
Azért ne túlozz !Művész úr még nem volt :-)))
MW ! Ne fesd az ördögöt a falra !:-)))
Mire a melóból éjfél után megjövök,már biztosan kipécézett minket :-)))
Warrior's Child ??? :-)))
Ezt inkább tényleg Attis válaszolja majd meg :-)))
Körmendi Roland
20 September 2010, 17:59:39 (#6243)
Bírom a stílusod karesz! Ok hogy van segítő szándékod, de én nem elemzeni mentem a Müpába, hanem élvezni a zenét. Az apróságoktól eltekintek, de bizonyos dolgokban persze igazad van. Ez meg az én véleményem.
A művészúr jelzőt kicsit erősnek érzem :-)
A művészúr jelzőt kicsit erősnek érzem :-)
MW
20 September 2010, 17:41:20 (#6242)
sajnos nem lehettem ott,de a legkisebb nézeteltérésnek is az a vége,hogy megjelenik tocsni kolléga kárörvendeni!Atka nekem csak annyit üzenj:Warrior's child volt?
Nelli
20 September 2010, 15:25:42 (#6241)
Oli vazzz! Vizuális vagyok! 8)8)8) Óvatosabban az utóiratokkal :):P:P)
Igeeeen, Ildi eltalálta, és milyen jól le is írta. A Lazy-t észrevettem, gondoltam, h egyszerű a megfejtés, és gyorsan tovább is léptem rajta, mert jött még a sok finom hangocska :) Atka alulhangosítása is feltűnt, de ez is bekerült a "kit is érdekel" kalapba. Nem szerettem volna, ha ezek maradnak meg emlékül, és elrontják az este varázslatát.
Igeeeen, Ildi eltalálta, és milyen jól le is írta. A Lazy-t észrevettem, gondoltam, h egyszerű a megfejtés, és gyorsan tovább is léptem rajta, mert jött még a sok finom hangocska :) Atka alulhangosítása is feltűnt, de ez is bekerült a "kit is érdekel" kalapba. Nem szerettem volna, ha ezek maradnak meg emlékül, és elrontják az este varázslatát.
karesz
20 September 2010, 15:20:43 (#6240)
Üdvözlet a Főnökségnek !
Ilona, szerintem semmilyen bántó nem volt a kommentedben :-)
Ha valakiktől,akkor tőlünk, állandó fórumozóktól, elfogadják ezek a nagyszerű zenész fickók, benyomásainkat, észrevételeinket .
Tudják , belőlünk sohasem a bántó szándék,a sértegetés hangja szól. Ezekből a hozzászólásokból is lehet sokat tanulni, sőt ,még egyszer át lehet gondolni azt a csodát,ami velünk szombaton ismét megtörtént :-)
Mérhetetlen öröm és büszkeség töltött el minket,hogy a srácokat újra a Mester oldalán láthattuk a színpadon !
Ellenben az lenne álságos,talán aljas is,ha ezt írnánk...-illetve hazudnánk :
" Soha életemben nem hallottam még Atkát ennyire faján előadni a Soldier-t...-vagy : Ez a Child In Time akkora volt ,hogy MW -nek, még álmaiban sem szólalt meg soha különbül..."
Fogadjuk el egymás gondolatait és mindenképpen szálljunk vitába velük ha nekünk más a véleményünk,de tegyük azt kulturált, baráti keretek között :-)
Vitába szállni ,nem egyenlő a sértődéssel :-)))
Ilona, szerintem semmilyen bántó nem volt a kommentedben :-)
Ha valakiktől,akkor tőlünk, állandó fórumozóktól, elfogadják ezek a nagyszerű zenész fickók, benyomásainkat, észrevételeinket .
Tudják , belőlünk sohasem a bántó szándék,a sértegetés hangja szól. Ezekből a hozzászólásokból is lehet sokat tanulni, sőt ,még egyszer át lehet gondolni azt a csodát,ami velünk szombaton ismét megtörtént :-)
Mérhetetlen öröm és büszkeség töltött el minket,hogy a srácokat újra a Mester oldalán láthattuk a színpadon !
Ellenben az lenne álságos,talán aljas is,ha ezt írnánk...-illetve hazudnánk :
" Soha életemben nem hallottam még Atkát ennyire faján előadni a Soldier-t...-vagy : Ez a Child In Time akkora volt ,hogy MW -nek, még álmaiban sem szólalt meg soha különbül..."
Fogadjuk el egymás gondolatait és mindenképpen szálljunk vitába velük ha nekünk más a véleményünk,de tegyük azt kulturált, baráti keretek között :-)
Vitába szállni ,nem egyenlő a sértődéssel :-)))
Remélem lesz Fireball!:)
Szerintem biztos jó volt a Jon Lorddos koncert kár,hogy nem lehettem ott!:(
De pénteken bepótolom:):):)
puszi!
♥Lilla;)