CRY FREE - Deep Purple's Favourite Tribute - Guestbook - www.cryfree.hu

15.:)
Azért annyira még nem vagyok öreg:$ :)

Lassan vissza kell vonuljak mert rontom a statisztikát.-)))
Én már biztosan nem érem meg, hogy nyugdíjasként ingyen használhassam a BKV.-t.-)))a Malévvel sem fogok repülni.-))
Atka ma kitűnő hangulatban voltál.-))Jó volt olvasni a személyes élményeidet.-)) Lehet,hogy jön a hidegfront?.-))
Örülök, hogy Glenn könyvét olvasod.-))Van valami konkrét elképzelésed?

Hali!

Aminek, ha jól meghallgatod, a Hey Joe az alaptémája. Jogos, ott a 2 pont.

Na igen, 1973-ban még 2000 egy misztikus dolog volt. Most meg vissza tudunk emlékezni, hogy mi volt 2000-ben. Mick Jagger is azt mondta a 70-es években, hogy inkább öngyilkos lesz, mint hogy 45 évesen a Satisfaction-t énekelje, meg ugráljon a színpadon. Most meg lassan 70, és még mindig ... ;-)

"Na tessék, most elkezdte itt nekem a youtube, és itt headbangelek a gép előtt, ugyanúgy, mint 20 évvel ezelőtt, megboldogult fiatalkoromban a nappaliban! ;-))) Imádom ezt a cuccot, nem tehetek róla! ;-)) És a Deep Purple minden tagját, ahogy nézem a videót, Jon nyugodt eleganciáját, Paicey-t, ahogy a furán összeállított szettje mellett ül, és azzal a jellegzetes mozdulattal üti meg a hippermagasra rakott cintányért, a "puskaporoshordó" Blackmore-t, az imádnivaló Rogert, és Big Ian-t, akinek akkor még hasított a hangja... Gyerekek, kész, elszálltam!!!! ;-))))))"

Ez a kép most erősen bevésődött. :)))

Tök jó olvasni, mikor ilyen részletesen és óriási lelkesedéssel írsz...

Legyen 1x egy olyan koncert, amin Atka kedvenc dalai lesznek és el is mondja, hogy melyik miért kedvenc. Szerintem simán kitesz 3-4 órát. :))) Lehetne ez mondjuk Atka szülinapi koncertje. ;)

Na, és az "A 200"? ;-))
Bár épp most olvastam Glenn könyvében, hogy mennyire fájlalja, hogy azt a töltelékdalt kiadói nyomásra feltették az egyébként hibátlan Burn-re...

Üdv!

" Rövid is a lemez azzal a 8 dallal... "

Ami később a bónuszos CD-ken már 9 ... Meg a Knockin' At Your Back Door válogatáson a Son Of Alerik-kel már 10. Na, azt még rátehették volna. Csak hát egy instrumentális dal ... sohasem tettek lemezre ilyet élből. Nem is írtak sokat, talán még a Coronarias Redig ilyen a Coverdale-Huhhes érából, ami beugrik. Illetve dehogynem tettek lemezre, hát megint süket vagyok: And The Adress! Mekkora volt már Simper bátyó koncertje, hogy ezzel kezdték! Meglepi volt a javából. Azt még nagy kár lett volna kihagyni, nagyon tuti este volt.

DA

Nem memória, hanem ŐRÜLET...

Akarom mondani, Dutka! ;-)) :P

Üdv!

Várjá', szerintem összekevertél Index-es topicunk törzs-tagjával, aki szintén Gyula, de nem Nagy ... :o)

Amúgy én kiskamaszként ücsörögtem végig a kakasülőn az a bizonyos bulit apám mellett. Nem is nagyon tudtam, hogy éppen mit játszanak. Élveztem a bulit, de nagyon süket voltam hozzá. Azóta sem mentem el úgy koncertre, hogy előtte legalább az aktuális új albumot be ne szereztem volna. Kivéve az Abandon-t, azt sokkal később szereztem be a Kisstadion buli után. 1993-ban Bécsbe úgy mentem ki, hogy a Battle Rages On-t kivülről fújtam ... Na, az még egy érdemtelenül el nem ismert lemez. Pedig azon is vannak húzós dalok rendesen. Nem sorolom.

DA

Hú, de jó memóriád van, Atti! ;-))) 25 év alatt mit sem kopott! ;-)))

Hali!

Majd előtúrom, MP3-ban van van egy olyan Strange Ways-em, ami nincs lekeverve. Tehát a végén mintegy 2 percnyi billentyű szóló van. Olyan témák, amiből más zenekarok világslágereket írnának ... :o) Nem ígérem, hogy ma, de valamikor a közeljövőben megkeresem.

DA

Összességében a következő dalok szerepeltek 1987.január 26-27-28-án a BS-ben:

01. Highway Star
02. Strange Kind Of Woman
03. The Unwritten Law (incl. Drum Solo)
04. Blues - Dead Or Alive
05. Perfect Strangers
06. Hard Lovin' Woman
07. Bad Attitude
08. Child In Time
09. Difficult To Cure (incl. Keyboard Solo)
10. Knocking At Your Back Door
11. Lazy
12. Space Truckin'
13. Speed King
14. Call Of The Wild
15. Woman From Tokyo
16. Black Night
17. Smoke On The Water

Az első estén nem volt 'Smoke', a 'Black Night'-tal zárták a koncertet.
A második napon viszont nem volt 'Black Night', a 'Smoke' volt a záródal.
A 'Call Of The Wild'-ot az első két előadáson játszották, a záróbulin mellőzték.
A 'Woman From Tokyo' rövid változatát is csak az első két koncerten hallhattuk, ahogy a 'Speed King'-et is.
A 'Monti csárdás' csak a 28-i bulin volt.
Hirtelen ennyi a tények pontosítása kedvéért :-)

Drága Tibibácsi! Azért mert Te öregfiú vagy, nem kell mindenkit leöregezni!! ;-))))))) Az egész zenekar befér egyelőre a 20-as, 30-as éveiben járó rockrajongók közé!! ;-)) Igaz, már csak egy másfél évig... ;-))) Amúgy a közönséget végignézve, mondjuk, a Vadvirágban, szintén azt gondolnám, hogy olyan 30 év körül lehet az átlagéletkor.
Igen, Lillára gondoltam, bár már ő is öregszik, az a 12 év, amire céloztam a riportban, nem tegnap volt! Épp most volt a szülinapja... Csak a 14. vagy már a 15. volt? Öregszel, Bébi! ;-)))

De jó is, hogy említetted a riportot, ma fél kettő után csekkolom is, mert én még nem láttam. Nem mondtam semmi hülyeséget? Stresszes ám egy ilyen!! ;-)) Bár már kezdek belejönni... Régebben kb. 10x annyira izgultam egy komolyabb tévés szereplés előtt, mint egy koncert előtt! ;-))

Na, de húzok a rákba, mert egész nap csak itt "rontom" a levegőt, a Hensley nóták meg nem fejlődnek! ;-)) Így nem lesz 99%-os teljesítmény kedden! ;-)))

Szép napot mindenkinek!

Még a House Of Blue Light témában írtatok sokat. Joki is, Atti is, sőt még Tócsni is arról számolt be, hogy eleinte nem szerette vagy igazán sosem szerette azt a lemezt, a mi előadásunkban viszont megtetszett. Remélem, hogy ebben konkrétan a Cry Free is szerepet játszik valamelyest, de szerintem igazából arról van szó, hogy élőben egészen máshogy dörren meg minden, mint lemezről. A Purple-nek amúgy is gyengéje, hogy a lemezek nem igazán sütnek hangzásilag. Ráadásul a szólisztikus teljesítmények is sokkal jobbak náluk koncerten, ami érthető is, mert százszor inspirálóbb egy közönségnek muzsikálni, mint egy ablak mögött ücsörgő egy szál hangmérnöknek/producernek. Ez logikus is, de a Purple-nél azért óriási a különbség! A legjobb példa a Machine Head és a Made In Japan összehasonlítása. Nekem a kedvenc lemezem a Machine Head, mert az elejétől a végéig zseniális matéria, de olyan szárazon, visszafogottan szól, el van fojtva az egész tűz. Ha beteszed a "gyári" Highway Star-t és a japán koncertverziót egymás után, ég és föld, amit hallani fogsz! Nekem a Perfect Strangers is egy kicsit az a lefojtott, tompa, visszafogott Purple, és legalábbis hangzás terén a THOBL pont színesebben, fényesebben, "szélesebb sávon" tündököl nekem. Mindig imádtam feltenni azt a lemezt (bakeliten volt meg), feltekerni a hangerőt, és szétheadbangelni magamat a nappali közepén! ;-)) Ahogy megdörren az a templomi orgona, attól már megőrülök, majd jönnek azok a hatásos duplabeütések a zenekartól, majd a dalt indító pergőütés és rajta Jon hammond-"suhintása", aztán beindul a nóta azzal az agresszív énekkel, hát gyerekek, én attól konkrétan beszarok! Az kurva nagy!! Be is másolom ide a linket, hátha valaki nem ismeri:
http://www.youtube.com/watch?v=BgmjLHy7gmQ&ob=av2e

Na tessék, most elkezdte itt nekem a youtube, és itt headbangelek a gép előtt, ugyanúgy, mint 20 évvel ezelőtt, megboldogult fiatalkoromban a nappaliban! ;-))) Imádom ezt a cuccot, nem tehetek róla! ;-)) És a Deep Purple minden tagját, ahogy nézem a videót, Jon nyugodt eleganciáját, Paicey-t, ahogy a furán összeállított szettje mellett ül, és azzal a jellegzetes mozdulattal üti meg a hippermagasra rakott cintányért, a "puskaporoshordó" Blackmore-t, az imádnivaló Rogert, és Big Ian-t, akinek akkor még hasított a hangja... Gyerekek, kész, elszálltam!!!! ;-))))))

Na jó, vége a klipnek, lecsillapodok és folytatom... Pedig most szívesen végighallgatnám az Unwritten Law-t is (azzal a szédületes nyitóriffel és a dögös főtémával), a már emlegetett Call Of The Wild-ot, a Mad Dogot (első kedvencem, milyen fasza riff má'!), a Black And White-ot (amely szerintem egy modernkori Hush, óriási lüktetéssel), a Hard Lovin' Woman-t (ami a stúdiós lassú tempóban súlyos, a koncertes vágtával sodró), a Strangeways-t (azzal a szenzációs vokállal az elején -ilyet a Purple nem is csinált máskor), a Spanish Archert (amiért egy régi tanítványom évekig könyörgött, hogy szedjük le), a Mitzi Dupree-t (amiről nekem a Jesus Christ Superstar ugrik be, de a WDWTWA sem rossz ötlet Jokitól ;-)) ), és a Dead Or Alive-ot (aminek a maidenes témáját egy igazi Blackmore riff vezeti fel, és egy szenzációs neoklasszikus rész zárja). Én imádom ezt a lemezt!

Persze a Perfect Strangers-zel összehasonlítva nyilván a jelentősége sem lehet olyan, mint egy visszatérő albumé, és persze a Knocking At Your Back Door-Perfect Strangers dalpár valódi slágerduó. Igazi slágert ezek után soha többé nem is írt a Purple... Én a Nobody's Home-ot is imádom, és milyen szinti intro vezeti fel azt is, te jó ég!! Viszont a többi dal nekem egysíkú. Ha hirtelen hallanék egy részletet a Mean Streakből vagy a Gipsy's Kissből esetleg az Under The Gunból, nem biztos, hogy tudnám, hogy melyik. Hasonló hangulat megy végig, hasonló, számomra nem szimpatikus hangzással, és a lemezt a Hungry Daze zárja, ami a fő riffen kívül szerintem egy töltelékdal, nem sokat ér. (Bocsi, MW tesó, tudom, hogy szereted! ;-)) ). A balladát még szeretem róla, az szép, de az is olyan furcsán szól... Rövid is a lemez azzal a 8 dallal... Szóval nálam a THOBL nyer! Mégha tudom is, hogy elvileg gyengébb lemez, sokkal jobban szeretem!

Annyira, hogy én szívesen feldogoztam volna az egész albumot is következő lépésként, de tudom, hogy a srácoknak nem lenne kedve ehhez, és gyanítom, hogy közületek sem mindenki örülne neki. Egy dolog az én személyes preferenciám, és más, hogy mi jó a zenekarnak... ;-))

Amúgy a Mitzi Dupree tényleg nagyon nagy dal, és szívesen énekelném. Óriási hangulata van, imádom! Úgyhogy, Attikám, rajtam soha nem múlt! ;-)))

... ejnye, csak elgépeltem, szóval nem akkora dagadt seggű a lány, hogy két ülésen ül ... csak a 3A-n ül a szöveg szerint ... :o))))

DA

Üdv!

Hűűűű, van vágatlan anyag 01. 28-ról? Hol és hogyan lehetne hozzáférni ... ? :o)

Nehogy félreérts, és ezt le is szögeztem: nem az anyaggal volt a baj, amit az Up The Irons eljátszott, hanem a hangzással. Biztos, hogy az évek során meglesz az a rutin, hogy egy beállást hogyan kell megcsinálni (jó hogy én pofázok, a nem szakmabeli!), de péntek este azt a cuccot nem sikerült beállítani. Előtte a Judas Best szépen szólt (megint csak extra nagy THX! a szervezőknek érte, nálam nagyon bejött a produkció), utána Ti a jól megszokott színvonalat adtátok, közben meg az Irons felénél inkább félreálltunk a büfébe, mert ott sem szólt rosszabbul, mint a keverőnél. Adjunk nekik időt, biztosan lesz ennél jobb is.

Call Of The Wild: számos szavazáson a "worst of Deep Purple" kevéssé büszke cím birtokosa. Pedig nem rossz. Erősen Rainbow-s behatású dal, a JLT-es érába simán beillene. A klipje meg ÁLLAT. Jobb, mint a Knockin' at Your Back Door-é, ahol előemberek püfölnek alkatrészhiányos hangszereket ... ;-) Amúgy a Rainbow számos dalban visszaköszön az újraegyesülés utáni korszakban: érdemes egymás után meghallgatni az utolsó albumról (Bent Out Of Shape) a Stranded-et, és az Anya-t (Battle Rages On), a Dead Or Alive-ot és a Spotlight Kid-et (Difficult To Cure), a Jealous Lover-t (Straight Between The Eyes) és a Fortune Teller-t (Slaves&Masters) ... ismerős dallamok mind ... :o) Blackers szeretett mindig visszanyúlni kicsit a korábbi dalokhoz. Szóval, ha lesz Call Of The Wild, én örömmel fogadom. De azért szövetségesemmé fogadnám Joki-t: tudod, van az a dal is, a kis bangkoki örömlányról ... tudod, aki útban Salt Lake City-be a repülőgépen a 3A és 3B üléseken ülve mesél ... :o)

DA

:-))))

Én is fociztam a Hilton csapatában (is) anno, amikor '79-'82-ig ott tanultam, illetve dolgoztam :-)))
(65 kilósan gyorsan kergettem a labdát..) :-)))))

Jokinak is köszi a gratulahegyeket, ő ráadásul az a típus, aki ok nélkül nem is nagyon veregeti senki vállát, tehát ha ő agyondicsér valamit, az tényleg jó! ;-))

És nagy igazságot írt le azzal is, hogy a hardrock.hu-nak is dicséret jár. Nagyon komoly munkát tettek bele ebbe a projektbe, úgyhogy végre nem csak én toltam a szekerünket (barátaink segítségével), hanem valaki más is, a saját partnerkörével! Ez nagy dolog! Persze, ha úgy nézzük, nekünk is jár erre egy piros pont, mert mi láttuk meg ezt a lehetőséget, amikor jelentkezett a Magazin, hogy szeretnének csatlakozni a rendezvényünkhöz. ;-)) Amúgy ez persze lemondással is járt, mert addigra volt már egy csomó saját tervünk, hogy ezt a koncertet különlegessé tegyük. Pl már szervezés alatt állt egy Deep Purple relikvia-kiállítás, ami egy kicsit a 80-as évekre, és persze a budapesti koncertre lett volna kihegyezve, korabeli kegytárgyakkal és egy rakás érdekességgel. Sőt, olyan jópofaságokat is terveztem az autentikus múltidézés jegyében, mint kispályás focimeccs a zenekar és a klub (vagy a rajongók) között, ui. '87-ben Blackmore kezdeményezésére volt egy Deep Purple-Hilton Hotel labdarúgó mérkőzés, még Fateromat kérték fel (aki a Hiltonban volt góré), hogy állítsa össze a szálloda csapatát. Szóval lett volna egy csomó saját jópofaságunk is, ami a fesztivál miatt meghiúsult, de megéreztük a Hard Rock Magazin csatlakozásában rejlő lehetőségeket, és helyesen döntöttünk. Ráadásul egy igazán szimpatikus és profi csapatot ismertünk meg személyükben.

A "muszáj"-t többen írják szarul (muszáLYnak), mint jól! ;-)))) Az én kedvencem amúgy az "egyeNlőre", amit szinte mindenki úgy ír (a helyes "egyelőre" helyett), szerintem azért, mert látják másoktól, és úgy gondolják, az biztos az a trükkös fajta, amire csak nem emlékeztek a nyelvtan óráról... ;-)))

A Purple Zeppelin Jam nagyon nagy feeling party volt, szerintem is, és biztosan megismételjük majd még. Az amúgy azért überelhetetlen, mert tényleg a két legnagyobb valaha volt banda muzsikáját tömörítette (legalábbis kettőnk ízlése szerint ;-)) ), és tényleg majdnem minden szereplő abszolút rajongással vett részt benne. Arról nem is beszélve, hogy az a műsor egy slágerparádé volt, szinte csak nagy klasszikus szólalt meg benne, és észrevehető is volt, hogy amikor pl. belekezdtünk a Shake My Tree-be, amit kevesen ismernek, hogy visszaesett a hangulat, hiába kegyetlen jó dal. Úgyhogy a múlt pénteki koncert a nagyközönség számára 4 full ismeretlen dallal, egy elfeledett korszakból, nem pályázhatott ilyen babérokra.