CRY FREE - Deep Purple's Favourite Tribute - Guestbook - www.cryfree.hu

Király ez a Yarbirds video! :-)
Na de tolok ide én is valami érdekeset! A bluesos, classic rockos amerikai Rival Sons. Rohadt jók a srácok!

http://www.youtube.com/watch?v=1ricMOzXsjA

Október 24-én Bécsben játszanak!

Ezt ismertétek? Adam postolta faszbukon:
http://www.youtube.com/watch?v=BF2FWhq2haQ&feature=player_embedded
Bakker, odacsap rendesen már 67-ben! Plusz állat jam-ek. És Page már vonózgat...
Sokat olvastam róla, hogy a Yardbirds mennyire szépen alapozgatta a későbbi blues-rock/hard rock dolgokat, de amit én eddig tőlük ismertem, az nagyon lájtos beat cucc volt csak. Ez viszont állat!

Beavis-változatban: "Life sucks, and then you die". ;-)))

Ne szomorkodj Warrior, jó lesz az ott nekik! ;-)) Más kérdés ugyebár az apai szív... De tényleg most kell világot látniuk! Te már nehezebben mennél!
Én 3 hónapot töltöttem Angliában 20 éves koromban, életem egyik legszebb 3 hónapja volt.

Patch Adams:megteremtetted az embert aki az egész életét végigszenvedi,aztán meghal.
na jo nem fárasztalak Titeket,most nem lennék a saját helyembe...

Üvegtigris 2:az élet szép!
tényleg?
a f.szt!

elutazott az ifju Warrior kedvesével Skociába, ott fognak élni ezután ,talán Karácsonyra hazalátogatnak.kemény Warrior szivem megszakadt:-(

A Never Before-ban az a vicces, hogy a Purple attól várta az album sikerét, míg a Smoke On The Watert töltelékdalnak gondolták, és csak hosszas unszolásra tették végül fel a lemezre! ;-))) Ennyire nem lehet tudni, miből lesz a cserebogár! ;-))

Amúgy szerintem a Never Before olyan a Purple-nél, mint a Good Times Bad Times a Zeppelinnél. ;-)) Túl könnyed, túl dallamos, túl slágeres, és ezért kilóg a sorból. De amúgy tök jól összerakott kis dal mindkettő! És még a fő riff is hasonlít (nem is kicsit)! ;-))

viszont ez legalább hasonlit

most megint unszimpatikus leszek,én a Never before-t a Machine Head leggyengébb számának tartom,ujra bocsi...

13:20-tól:
http://www.youtube.com/watch?v=-36Z3ENIDQU
Állat, szerintem! Guns és Def Leppard tagok milyen flottul tolják!

Egyébként tök jó még a Never Before új verziója is, amit nem említettünk! Már nem emlékszem, hogy csak a 25 perces traileren belül hallottam-e, de állat volt! A "Kings of Chaos" nevű csapat(Joe Elliott, Steve Stevens, Duff McKagan, Matt Sorum, Arlan Schierbaum) tolta fel, és nagyjából azzal a koncepcióval, ahogy a Cry Free játszik Purple-t: az eredetit nem kicserélve/csorbítva/átdolgozva, hitelességre törekedve, de azért némileg maibb hangzással, a kíséreteket maximális hűséggel játszva, a szólók terén viszont csak egyes elemeket átvéve, de azért saját szájíz szerint játszva/improvizálva.
Nem ezek a 80-as évekbéli dallamos rock arcok az én világom általában, de talán azzal a feldolgival voltam a legelégedettebb a lemezről mégis! Autentikus volt, de nagyon dögös is! Meg is hallgatom újra! ;-))

hát ezt a lemezt ha maradunk a fénykép-festmény hasonlatnál,elég rosszul photoshoppolták...
többet nem irok erröl a témárol, a Maybe-re viszont nagyon kiváncsi vagyok,hátha:-)

Ha zenész lennék, méghozzá világhírű / ;-)))) / , jómagam is arra törekednék egy efféle feladat során, hogy megtörjem egy kissé az évtizedes, poros, kiváló klasszikus zenei anyag hegemóniáját ! :-)
Nem, Tribute zenekari meló ez, ugyebár...
Semmit sem csökkentve az eredeti, vitathatatlan sikerek mértékét, nem csupán a magam /és társaim / gondolatait, élményeit ültetném szervesen a feldolgozásokba, hanem játékommal, némi görbe tükröt, fricskát, jó értelembe vett kritikát mutatnék, ahol helyenként eltúloznám, vagy éppen kihagynám, néhány remek részlet bebetonozott részeit ! :-))
Aztán itt leszünk mi, valamint a szakma és ízekre szedi, kritizálja a reprodukciót! :-))) Csupa "öröm" lehet ez a zenészeknek, hiszen reflektorfénybe kerülnek ismételten.....:-)
Láttatok már a fényképezőgépen kívül olyan képet egy szál virágról, amelyet a legnagyobb festők tökéletesen ugyanúgy örökítenek meg ? :-))

Természetesen - attól függetlenül, hogy mennyire tetszik az adott anyag - örömmel üdvözlök mindenféle kezdeményezést, amely a DP-vel és zenéjével kapcsolatos. Biztosan sokan vannak a fiatalabb korosztályból, akik az ilyen kiadványok által hallanak először Purple-t. Szóval fontos szerepe van ezeknek a zenészeknek - a saját zenéjükön túl - egy legenda megismertetésében és felszínen tartásában, legyenek is bármely zenei irányzat képviselői. És akkor itt jön be a Ti tevékenykedésetek a képbe :-)

Glenn Hughes - Sail Away

http://www.youtube.com/watch?v=nyebJyc9miw&feature=related

Igen, egyetértek Tibibácsival, a feldolgozásokból nagyon hiányzik a Jon által képviselt zeneiség! Szerintem meg kellett volna hívni pár billentyűst, akik feljátszottak volna szólókat. Lehetett volna hammondozni, de akár szintizni is! Az is érdekes lett volna, hogy Jon valamelyik klasszikus hammondszólójából mit hoz ki egy mai progmetal szintis arc! De a Vai-féle gitármágusok nyugodtan el is gitározhatták volna Jon szólóit! Apropó, Vai miért hagyja le a Highway Star gitárszólójának legemblematikusabb részét???
De visszatérve a billentyűs témához, a Highway Starban a hammondszóló pl. behoz egy csomó új zenei alapot is! Sőt, gyakorlatilag teljesen új zenei dolgokat hoz be a nótába, amik kihagyása a szóló kihagyásával az egész dalt nagyban csorbítják! A Highway Starban pont a kihagyott gitárszólórész és az orgona szóló egyes részei hozzák be a klasszikus zenei világot, amit a Vai-féle verzió teljesen ignorál ilyen formán!

Szóval, igen, én is tudnám kritizálni még sokáig ezeket a feldolgozásokat! ;-))) De azért alapvetően tetszik a kezdeményezés, és a végeredmény is izgalmas, kíváncsian várom a további dalokat is. Pl. a Maybe I'm A Leo-t Hughes-zal! A hivatalos trailerben elhangzik egy részlet, és imádom azt a feelt, amivel Glenn játsza azt a riffet!

Bonamassára nagyon haragszom, hogy nem volt képes leszedni a Lazy riffjét rendesen! Egy Machine Head tribute lemezen csak úgy NAGYJÁBÓL lefülelni a leglegendásabb riffet??? Átbluesosítgatni a nehezebb részeket??? A szólókban, fillekben persze lehet bármit játszani, de az alapriffet ne kamuzgassuk már el, de szándékosan se alakítsuk át!!!
Viszont Jimmy Barnes tényleg baromi jól nyomja! A saját stílusában, és mégis eszméletlen jól magáévá téve a dalt. Az nagyon állat!

Dut(t)ka, még finoman is fogalmaztál! ;-)) Glenn nem csak feszegeti azokat a határokat, hanem rendre túl is megy rajtuk! ;-)) Ő aztán nem ismeri azt a mondást, hogy "a kevesebb néha több"! ;-)) Szemérmetlenül túlénekel, túldíszít, túlsikít, túltechnikázik mindent, amit énekel, ezért ő egy igazi nagy megosztó. Csomóan konkrétan rühellik, megint sokan meg imádjuk érte! ;-)) Itthon a karácsonyi lemeze a vesszőparipa, mert minden évben meghallgatom egyszer az Ünnepek alkalmával, Asszonykám meg menekül ki a lakásból, amikor "Stevie Wonder" és "Barry White" versenyre kel, hogy hogyan lehetne minél soulosabban és R&B-sebben minél több hangot préselni azokba az egyszerű karácsonyi dallamokba! Ha-ha-ha!

Na, látjátok? Ezért jó cucc mégiscsak ez a Re-machined! ;-)) Nem emlékszem, mikor volt utoljára olyan apropó ebben a vendégkönyvben, ami ennyire beindított volna mindenkit, amiről ennyire erős véleménye lett volna ilyen sok embernek, pláne ennyire eltérő! ;-))) Vagyis, ha már ennyit beszélünk róla, akkor semmiképpen nem egy érdektelen, langyos cucc! ;-)))

Amúgy én is úgy voltam vele, hogy elsőre hallva csalódás volt mindegyik feldolgozás, aztán valahogy másnap mégis csak ott kötöttem ki a linkeknél megint! ;-))) Nagyon kíváncsi voltam pl. a Zakk Wylde-féle Pictures-re, és fejcsóválva hallgattam, hogy kiszedték belőle a lényegét, a lendületét. Aztán arra gondoltam, ez aztán a tökös húzás, lefelezni a nótát, állat! Felére lassítva a dobot is odaver! ;-)) Elkezdett tetszeni! Viszont a fölösleges csonkítások (ütemek, szólók hiányoznak...) már nem jönnek be. A Metallica és Maiden cover-ekre is nagyon kíváncsi voltam, és ott is csalódott voltam elsőre egy kicsit, mert előbbiben Lars Ulrichnak és Kirk Hammettnek vannak eléggé "határeset" figurái (bár azért így is szerethetők), utóbbiban meg Nicko McBrain csalódás, akit egyáltalán nem ihletett meg Paicey szenzációs játéka a dalban. Egyik király break-jét sem idézi meg (kitartóan nyomja, hogy "csá-tu-csá-tu-csá-tu..."), és a legendás dobszólórész teljesen ki van vágva a daból. ??? Ha én lennék Nicko McBrain, akkor vagy egy az egyben toltam volna Paicey figuráit, vagy továbbfejlesztettem volna őket, vagy játszottam volna néhányat a saját király fikcsijeim közül, de nem nyomtam volna végig, hogy "csá-tu-csá-tu-csá-tu-csá-tu", pláne nem hagytam volna ki a szólórészt!! Viszont mindkét feldolgozásban nagyon tetszik az ének! James Hetfield és Bruce Dickinson is úgy tolják, hogy az eredetit is megidézi, saját magukhoz is hű, és faján illeszkedik a dalhoz! Emiatt pedig tetszenek a dalok is! Dickinson amúgy szemlátomást a Made In Japan-ből merít több helyen!

Apropó, Made In Japan! Bár a Machine Head nálam az all-time favourite Purple lemez, és ha a dalokat nézzük, ennyire telitalálat DP album tényleg nincs még egy, ahol minden dal király, nincs semmi töltelék. Viszont a Machine Head valamiért annyira szárazon és sokszor sterilen szól, nem az a fejletépő fajta. Érdemes összehasonlítani, mennyivel dögösebben szól az összes dal róla a Made In Japan-en! És ilyen szempontból is király ez a cucc, mert itt igazi vastag, "zsíros" hangzással is megszólalhatnak azok a vékonyabb, szárazabb hangzásúra "ítéltetett" nóták!

És még egy komment, mielőtt személyesen is reagálok az egyes véleményekre. A sok-sok kritikus megszólalásotok (és köztük az enyém is) kiválóan példázza, mennyire nehéz műfaj a cover/tribute. Sokan úgy vélekednek, ez csak másolás, nem nagy szám, és ilyenkor derül ki, amikor a világ legeslegnagyobb rock/metal ikonjai kapják meg ezt a feladatot, hogy szinte nincs olyan feldolgozásuk, amivel igazán meg lennénk elégedve! Kegyetlen nehéz jól elkapni, hogy ne legyen kopírozósan ugyanolyan, de ne is legyen túl formabontóan más, adja vissza az eredeti hangulatát, de azért tegye bele az előadó saját feelingjét is, hááááát, nem könnyű!

Tibibácsi,egyetértek veled mindenben