CRY FREE - Deep Purple's Favourite Tribute - Guestbook - www.cryfree.hu

.....tyűűűű!!!!Ez nagyon komlyan szól!!!!Tele vérrel, energiával.Pedig ez egy 2 perces részlet.A rohadt életbe!!!....és nem lehettem ott:-(((((
...na az uj zep-dvd mellé meghozatom a Concerto-t is.....

nem ez se jo,meg a másik sem .két megközelités,de hát gyenge.ide egy brutális állat kegyetlen férfisikitás kellett mint Gillané volt.eget rengetö mennydörgö Hammond,mindent elsöprö gitárszolo,erröl szol a CHILD IN TIME!erröl szol a Hard Rock,erröl szol az élet...

Blackmoore munkásságát az egekig dicsérem, de ez a projektje sosem tetszett...:-((
A lengyelek sokkal több új gondolattal, élvezetesebben adták elő..!
Mint mondottam, ebben a feldolgozásban teljesen új dimenziókat nyitott meg a lelkemben a Child in Time !!!! :-)

http://www.youtube.com/watch?v=xY_qU0sGX1g&feature=related
És ez jó?

Hát igen, nekem is csupán a tempó az, ami kissé szokatlan, egyébiránt rendben van az előadás...! Az ének és a gitár különösen !
Tulajdonképpen hangulat kérdése az egész, én el tudnék képzelni egy magányos, novemberi estét, szakadó esőben, amikor még az ablaküvegen is szaladgálnak a cseppek, miközben bámulom a város forgalmát madártávlatból...
Legalább is erre gondoltam amikor hallgattam, tehát valamit azért átadott a zene és ez már jóóóóóóó...:-)))

Szép búcsú Jon-tól.
Itt olvashatóak Steve Balsamo elköszönő sorai A Mestertől: http://jonlord.files.wordpress.com/2012/09/letter-to-jon-sunflower-20121.png

najo nem szar de azért nem jo,jo lenne ha igy ismertük volna meg, dehát nem ,tehát nem jo.de jo lehetne:)

mármint a lengyelek.
Adri Te meg nem változol:-)

földhözragadt vélemény:sz@r:)

Na ilyet sem hallottam még! A lengyel Kruk zenekar elvileg a hamarosan megjelenő új lemezére is rárakja a Child in time klasszikust.

http://www.youtube.com/watch?v=2EsaIot4OiQ&feature=player_embedded#!

Elég fura, hogy a tempó végig "öreg uras" marad, ettől olyan olyan jazz-feelingem lesz. Egyébként nem rossz, csak azért hiányzik a dög belőle, és a szólós-jammes részről ne is beszéljünk.

Mintha ebben is írnának róla:
http://www.rockdiszkont.hu/index.php?lap=102¶m=13¢er=uj_te/.../rm_id=2462

Ez meg egy elemzés (jóféle) a napokban megjelenő stúdiós Concertóról, az angolul tudóknak. A végén pedig egy részlet a 3. tétel legvégéről, Jon kommentjeivel.
http://jonlord.org/2012/09/07/review-concerto-for-group-and-orches/.../#more-4987
Szegény Jon hangjára alig lehet ráismerni, halkabb, erőtlen, eléggé szívszorító élmény... Viszont nagyon érdekes a Concerto-t stúdióverzióban hallani. Monumentálisan fog szólni! És úgy, ahogy a Mester megálmodta 33 évvel ezelőtt! Nagyon elégedettnek tűnik vele Jon, ahogy hallom. Érdekes az is, amit a cikk végén ír a kritikus, hogy milyen tökéletes keretet ad, hogy Jon első komoly nagyzenekari műve lett egyben az utolsó is...

http://www.youtube.com/watch?v=3DU3t_EOgKo
Mintha 4:25-től az Örömóda részben (aztán 5:39-től újra) tényleg hallanék női éneket a háttérben... De miért nem bújt elő az a szép szőkeség? ;-))
Ez nagyon nagy infó, nem tudtam! Pedig Colin Hart DP turnémenedzser (gyakorlatilag Blackmore-ról szóló) könyvét is olvastam, ami szépen be is számol Candice és Blackers megismerkedéséről, és a folytatásról...

Szia!

Nyertél ... :o)

DA

Candice - We met on a soccer field when I was working for a radio station and he was in Deep Purple. There was a charity match set up and I went to cheer my team on. But Ritchie's been playing for years and he stocked his team with ringers, whereas my team was made up by unathletic DJ's so we lost is a big way!

But I went over to congratulate him on the win and ask for an autograph after the show. He asked me to meet him later at a bar and we talked all night. We had so much in common that it was like talking to an old friend - an immediate connection. That was in 1989. We became friends and kept in touch and in 1991 I moved in with him.

In 1993 I went on the road with him on the Battle Rages On tour with DP. At that point he asked me to sing background vocals over his Difficult To Cure part beginning in Czechoslovakia.

... most már én is eltűnök, mert a munkám áll, én meg itt kedvenc zenekaraim múltjában turkálok ...

Szóval, van az a bizonyos "Worst Of Deep Purple" dal, tudod, arról az albumról, amelyet annyira nem csipáz sem a nagyközönség, sem a CF 80%-a. A Call Of The Wild. Na, abban a klipben, ami azzal készült, van az a jelenet, amikor Blackmore gyakorolgat a Fender-en, hívják a telefonon, egy szőke szépség felveszi, kérdés: "Video?", Blackmore meg csak szótlanul lefelé mutat. Nagy tétekben fogadnék, hogy az a hölgy az ifjú Candice Night. Úgyhogy lehetséges, hogy vokálozott a Purple-ben különféle stúdió-alkalmakkor, de hogy pont a Difficult To Cure-ban, és koncerten, az erősen kétséges. Az biztos, hogy az 1994-es Rainbow albumon a köszönetek közt szerepel a hölgy neve, mint inspiráló személy.

DA

Szia!

Mint többször kitárgyaltuk, mindketten (még abszolút ismeretlenül ... érdemes eljátszani a gondolattal, hogy mi lett volna ha akkor csak úgy mint két néző elkezdünk dumálni, Te meg én ... ? ) jelen voltunk 1993-1994 körül a Coda bulijain. Ahol az akkori gitáros, Jezerniczky Tomi bizony vonózott a Gibson-on. Minden alkalommal szedegettem az államat a földről, valahányszor elővette a vonót. Illetve akkor még nem, de 2 percre rá már igen ... :o) Szóval, én úgy gondolom, hogy ez nem exhibicionizmus: ez a Zeppelin-nek egy olyan jellegzetes vonása (micsoda freudi hasonlat!), és Page-nek egy olyan védjegye volt, ami nem baj, ha nem csak archív felvételeken látható, hanem időnként a mai gitárosok, akik Zep játszására vállakoznak, bevállalják. Szerintem. És ezzel sem Gerit sem Pipit nem minősítem bámiféle negatív jelleggel, csak tudom, hogy milyen nagyot néztem az eredetihez való ekkora ragaszkodás láttán. Jó volt látni és hallani, na!

DA

Na jó, ennyi pont elég belőlem mára, holnap jövök újra! ;-))

A másik kisgyermekes volt rajta!! ;-))) Bár az nem ér, mert asszem, volt tiszteletjegyem... ;-))) Nem volt rossz buli az Over The Rainbow, de nem is hatott meg nagyon. A kis Blackmore, bár tehetséges, és arcra döbbenetesen megidézi néha a papát, egy teljesen átlagos gitáros. Ha nem Blackmore lenne a neve, sosem játszhatna együtt a kísérőzenekarával, akik tudták is ezt, és simán eluralkodtak fölötte. A Rainbow pedig mindig is Ritchie Blackmore személye köré épült minden értelemben, így pont az ő helyén egy átlagos gitárossal, az egész produkció értelmét vesztette. Attól még egy jó kis koncert volt persze, Turner is tűrhető formában volt, bár a Dio dalokkal azért küzdött kicsit.