CRY FREE - Deep Purple's Favourite Tribute - Guestbook - www.cryfree.hu

Szia!

Hát ... ööö ... nekem is csak műsoros kazin van meg ... még boldogult óbudai srác koromban leltem a békásmegyeri piacon. Valami 300 forintot adtam érte talán? De frankó, nem kalóz! Majd odaadom, de írni nem tudok belőle, analóg cucc lévén. :o) Szerintem ha meghallgatod, átértékeled ezt az egész dolgot. Én is a Come Taste The Band albummal úgy voltam, hogy amíg NAGU, a CF első hivatalos rajongója meg nem írta nekem, addig nem is tudtam, hogy ez ilyen kellemes anyag. Viszont nem is voltam hajlandó megszerezni önként, mert Blackmore nélküli Purple, az meg már milyen? Úgyhogy Gyula szelíd erőszakkal a kezembe nyomta a CD-t, és azt mondta: "Ne úgy hallgasd meg, hogy Purple, és akkor nagyon jó zene!". Igaza lett. ;-)

DA

Azért egy picit vitáznék, ha lehet :)
A maga idejében a Rainbown rajta volt a Deep Purple pótlék, nem is tudom miért? :)
Blackmore egy csomó mindent félbehagyott volna, ha nincs a Rainbowja, ahol abszolút vezér lehetett. Ok, Rockos, sőt néhol már már metálos pl Kill the king, de azért finomságok és rengeteg improvizálás itt is meg volt. Nem beszélve Dio és Cozy abszolút nyerő arcok

A Whitesnake se volt csak bluesos, ott van a Steve Vai-os lemez, az elég hard rock

Atka ez nem tetszik, ez telibe csak rock?
https://www.youtube.com/watch?v=sMlc30qXZ7E

Naked Thunderből nekem csak a hivatalos turnés aláíróképeslapom van meg (persze aláírva ;-)) ), amit szintén Fater szerzett a Hiltonból, mert Gillan nyilván csak náluk lakhatott, arról gondoskodott Jóatyám! ;-)) Meg is hálálták 10 db ingyen jeggyel, amiket mi is ingyen osztogattunk aztán a Sportcsarnoknál a rockereknek, csak mert ilyen jó fejek voltunk... ;-)) De a lemez nincs meg, nem ismerem, bár élőben akkor ott hallottam a dalait, Veled együtt, Atti! ;-)) (A borító viszont állat, jól nézett ki Ian azzal az indián stílussal.) Attika, ha eszedbe jut, írhatnál belőle egyet nekem, kíváncsi vagyok rá! Toolboxom van, szépen megvettem műsoros kazettán ( ;-)) ), meg használt bakeliten vásároltam meg Angliában a Glory Road-ot, a Future Shock-ot és a Trouble-t. Ezt a négyet ismerem csak, illetve van egy régi Best Of kazim is, arról is megvan pár nagy sláger nyilván. Igen, akad egy-két egész jó dal, de vannak borzalmasak is, meg persze az egész jók sem olyan nagyon jók... A No Laughing In Heaven pl. dögös, de a verzékben mi az a szavalás?? Miért nincs annak egy rendes dallama? A New Orleansben meg azok a klisés rock n roll dolgok... A Dancing Nylon Shirt pedig tényleg rettenetes! ;-)) De a Hang Me Out To Dry tetszett onnan! A szövege is állat: "Lógassatok ki száradni", hahaha!

Próbáltam én megszeretni a Gillan szólókat, de valahogy amikor direkt el akart térni a rocktól, az nem állt jól neki, ha meg direkt rockerkedni akart, az valahogy olyan tipikus lett... De a Rainbow-val is az a bajom (bár az nyilván sokkal komolyabb életmű), hogy olyan nagyon "telibe" rockos! A Purple-be Paicey funkot és swinget csempészett be, Jon klasszikus zenét, Coverdale és Hughes soult, bluest, funkot, Roger rock n roll-t, a Rainbow meg "csak" rock. A Whitesnake-ből meg eleinte pont a rock hiányzott néha, mert az meg sokszor csak a blues-ról szólt (bár azt imádtam). Valahogy a Purple volt a legjobb koktél, a legizgalmasabb dalokkal! ;-))

Nagyobb tétel vásárlása esetén ( mondjuk 5 db. krémes ;-)....)- érdemes Karcsi bátyátokhoz eljönni, mert az én "barátoknak engedményes" áraim egyedülállóak ! :-)

Pedig bejöhettél volna, mert a vasárnapi munkarendem : 11-20 óráig tart.....:-))
Ismerősökkel is talizhattál volna esetleg, mert elég sok miklósi "jár át hozzánk" ! :-)
No, majd legközelebb ! :-)

Pedig egy Kareszék-féle krémes nagyon feldobta volna a napodat, Atti! ;-)) Én nem vagyok nagy cuki-járó, de az valami fenomenális cucc! ;-))

Szia!

Nem Rád értettem, hanem hogy a két lemez elbírálásához akkor azt mondom, hogy a személyes "preferenciák" (de utálom ezt a szót, mióta felkapták a közvélemény-kutatók) a döntőek. Szubjektíve nekem jobban tetszik a Naked Thunder, mint a Slaves & Masters. Amely emiatt nem egy rossz lemez számomra, de a másikat jobban szeretem.

Tegnap Halásztelken motorozgattam, egy Vaterás cuccot kellett átvennem egy barátomnak. Kétszer is elmentem a cukrászda előtt, és komoly kísértés volt, hogy beköszönjek. De aztán nem álltam meg ... még volt kiadott feladat részemre, nem fért már bele egy 15 perces társalgás sem ... pont hazaértem, még mielőtt leszakadt az ég ... :o)

DA

Hali !
Miért lennék elfogult ? :-)
Ez csak egy vélemény a sok közül, ami persze szubjektív, de nem elfogult ! :-))))

Szia!

Mondjuk azt, hogy két nagyon jó album, ahol csak a személyes elfogultság kérdése billenti jobbra vagy balra a mérleg nyelvét ... :o)

DA

Számomra egyértelmű : sokkal jobb ! :-)
De mondjuk , nem vagyok harcore Purple rajongó, csupán valami " külsős " - féle...:-)

Szia!

1993-ban, amikor visszatért a Purple-be, akkor mondta el, hogy 1989-ben azért rúgták ki, mert a szólólemezének (vélhetően ez lett a későbbi Naked Thunder) dalaival kezdett turnézni Angliában. Holott mindenki tudta a csapatban, hogy a Gillan Band feloszlása után még 4 nagylemeznyi "sara" volt a Virgin Records felé. Volt egy hosszabb szünet, amikor nem koncertezett a DP, Ő meg szervezett egy alkalmi bandát maga köré, és nekilátott turnézni. Ez volt a Garth Rockett & the Moonshiners. A másik 4 tag meg durcás lett, hogy ahelyett, hogy az új lemezre írná a dalokat, koncertezget, és szépen kirúgták ... ;-) Ráadásul azon is összevitatkoztak, hogy hol vegyék fel az új lemezt: Ő New Yorkban akarta, a többiek meg (gondolom, elsősorban Blackmore) Münchenben, ahol a House Of Blue Lights album is készült. Így aztán elváltak útjaik, pontosabban ki lett rúgva. Így már érthető, hogy erős bizonyítási vágy volt benne, és ha összemérem a Naked Thunder-t a Slaves & Masters albummal, bizony nem egyértelmű, hogy jobb lenne a Purple albuma.

DA

Nem tudom, a korai Gillan próbálkozások tényleg gyenge lábakon álltak. De aztán a '80-a évek végén valahogy összeszedte magát, gondolom plusz motiváció volt, hogy bizonyítson a kirúgása után a társaknak, szakmának, stb. Azért kapta a kritikát, nagyrészt Blackmore barátunktól...

A Naked thunder, de főleg a Toolbox nekem elég bejövős. Slágeresebb a Naked lemez, mint amit várnánk főhősünktől. Néhol még azt s mondanám, hogy pop-rock. Van rajta egy-két igen király koncert nóta, pl. Gut reaction, No good luck. Aztán jött a Toolbox, és Gillan bácsi kiengedte magából a hard rockot, meg jó sokszor a legendás sikolyokat (bár néhol már kicsit túlzásba esett, ahogy Hughes szokott koncerteken).

Erről a két lemezről simán bele lehetne tolni valamit a műsorba szerintem. :-)

...

Mondjuk, a Toolbox-on a két Dancing Nylon Shirt nálam is rendesen kiverte a biztosítékot! Abból még egy is elég lett volna, nemhogy még egy Part II-t is felvegyenek mellé. Igazából megmondva, nekem az igazi Gillan az a Naked Thunder album. Az annyira egységes, kellemes, húzós rock-album, hogy az egyik kedvenc nem DP és nem Zep albumom. Bármikor szívesen látott vendég mindenféle fej-egységekben, akár autóban, vagy máshol. Komolyan, szerencsésnek tartom magam, hogy elmentem a (fél-)Sportcsarnok koncertjére, nagyon bánnám, ha azt a remek estét akkor kihagyom. De hát ezt már kibeszéltük: megint csak egy olyan koncert volt az, ahol tök ismeretlenül álltunk a közönségben, Te meg én ... :o) Utána a Toolbox már egy kicsit izzadságszagú, olyan "na, most megmutatom, hogy van még nekem hangom!" alapállásból készült. Szerintem a '93-as Purple Európa turnén mutatott produkciójában az azt megelőző Toolbox-turnének nagy szerepe volt. De hát ez ma már történelem ... amelynek szerencsénkre egy kicsit mi is részesei lehettünk ... ;-)

DA

Szia!

Na jó, velem lehet alkudni: akkor legyen újkori Gillan. Egy Don't Hold Me Back talán mindenkinek kedvére lesz ... :o)

Egyébként nem értek Veled egyet: igenis vannak értékes dalok a Gillan szóló életműben. Mostanság kezdek a mélyére kavarodni, és találok szép számmal ilyeneket. Csak Neki is keserűen meg kellett tapasztalnia, hogy a Deep Purple a "húzónév", nem Ian Gillan ...

DA

Igen, a párhuzam, amire Atti utal, valóban megvan, de még egy csomó ilyen dalt oda lehetne tenni. Big Ian egyszercsak valahogy kifejlesztette ezt a félig reppelős, félig kiabálós, félig éneklős "kántálós" stílusát, és aztán nem is nagyon tudott lekattanni róla. A Purpendicular és az Abandon is tele van vele, de már a '93-es lemezen is volt ilyen, meg a későbbieken is. Egyébként néha bejön. Pl. a Ted The Mechanic-ben király, az Any Fule Kno That-ben is dögös (azt játszottuk is régen...), de sokszor azt érzem, hogy az erős énektéma-ötletek hiányában "szorul rá"... Pedig pont ez az, ami miatt még annyira becsülöm, hogy nem csak óriási hangja és egyéni énekstílusa volt, hanem baromi jó dallamokkal is elő tudott rukkolni. Sokszor egy olyan semmitmondó kíséretre, mint pl. ami a Smoke verzetémája alatt van, olyan fajin dallammal rukkolt elő, hogy csak na! Aztán a 80-as (vagy inkább 90-es) években ez a képessége valahogy elenyészett sajnos...

Igen, a Sabbath sokkal ütősebb! Az eleje meg kimondottan állat szerintem! Amúgy Ian mindent megtett, 100%-ot adott a projektbe, de egyszerűen nem neki való volt... A Hughes-zal készült Sabbath lemez sem volt valami sikeres egy év múlva, bár mentségükre szolgáljon, hogy Glenn és Tony Iommi nem Black Sabbath néven akarták kihozni, csak a lemezcég erőltette ezt ki. Mindenesetre úgy tűnik, a Purple énekesek a Purple-ben tudtak nagyot alkotni! ;-))) Meg persze Glenn szólóban is...

Jövőre biztosan megcsináljuk a Családfa koncertet! ;-)) Igen, illik majd egy Gillan dalt is műsorra tűzni, de nehéz lesz olyat találni, amit az egész zenekar leokéz majd! ;-)) Nekem, hardcore Purple rajongóként, ezek közel állnak a szívemhez, de ha objektíven nézem, ahogy a jóval kritikusabb CF srácok is fogják, a Gillan szólódalok nem igazán ütik meg a mércét... Ha a Purple-nek tízes pontszámot adok, akkor nálam a Rainbow és a Whitesnake is csak nyolcast kaphat, de ezek a Gillan dalok max. hatost...

Vicces próbálkozás volt a Black Sabbath-project Gillan bácsinak... Bár én bírtam pár évvel ezelőtt, akkor még kezdő "rocker" voltam :-D

A DP-családfából nálam egyértelműen a Dio-korszakos Rainbow viszi a pálmát. Bár azért a Whitesnake is a szívem csücske! :-)

Na és egy kis Trapeze? :-D
http://www.youtube.com/watch?v=cOlkVnzIqmc

ez a Black Sabbath hasonloság kiakasztott.de azért a Disturbing sokkal jobb!!!!

Szia!

Időnként előkerül a Purple Family Tree koncert ötlete, hát úgy gondoltam, hogy kedv-csinálónak három kellemesebb Gillan-dalt betennék ide. A Rainbow-Whitesnake munkássággal nagyjából tisztában vagyunk, jöjjön a leg-kevésbé elismert gyermek (az időben ... haha, csak vicc volt ...) a családból:

http://www.youtube.com/watch?v=afTtAbEWDoY

http://www.youtube.com/watch?v=IdTQmPVNim8

http://www.youtube.com/watch?v=r7Uacinecng

Aki pedig úgy gondolja, hogy csak a jó öreg Blackers nyúlt vissza a régi dalaihoz, annak itt van 2 link, érdemes egymás után meghallgatni:

http://www.youtube.com/watch?v=vm3SeD7QyCw

http://www.youtube.com/watch?v=W8Nfj8wk-0Y

7 év múlva (1976-1983) is micsoda hasonlóság ... :o)

DA