CRY FREE - Deep Purple's Favourite Tribute - Guestbook - www.cryfree.hu

Nagyon nagy party volt, imádtuk! ;-)) Sikerült egy csomó új lelkes szurkolót is szereznünk, úgyhogy reméljük, nem felejtenek el minket jövő márciusig, és végre szépen megtöltjük a Boomerangot is! :-)

Jóóóóóóóóóóó bizony !!!!! Főleg nyári estén a fák alatt sörözgetve hallgatni a fiúkat..... Megint mint mindig hatalmasat toltak, egy kicsit rövidebbet időkorlát miatt , de lelkes nem kis számú publikumnak. Köszönjük.

Basszus pedig Mezökövesden Rákendrollozni nagyon joooooooooooooo!!!

3 Purple koncerten voltam , de a legjobb a szabadtéri ( StarGarden)volt. Ma este Mezőkövesden szabadtéren a Cry Free ............
( Atka ! Tudnátok hozni egy 2012-es DVD-t ?)

.-))
http://www.youtube.com/watch?v=ua3ldZNWowc&list=PL2F00A6EF380AC665&index=13

Már, már, Mike Oldfield -os ! :-)

:-))))

Nem az én világom .

Ez egy ballada, amit nagyon szépen énekel a hölgy :-)
A zenei köret pontosan olyan, amiben manapság, Ritchie utazik ! :-)

http://www.youtube.com/watch?v=ngUnuA4REIY
és ez?atért Dio-val kicsit nagyon jobb!!!!!!!!!!szeretem de ez inkább eröteljes elöadást kiván

http://www.youtube.com/watch?v=n-21rsggjuo
na és ez milyen,Karesz?

szerintem is ,Karesz!

Mellesleg már a szám első hallgatásakor megfogalmazódott bennem, persze erősen szubjektív tartalommal, miképpen Ritchie jól tudja, a rockkedvelők értenek a hangszerek nyelvén úgyis, hogy szöveget nem feltétlenül kell hozzá írni...Azzal is tisztában volt, hogy a The Loner című, Gary Moore számot szinte mindenki ismeri, szereti, érti.... A magányos.... Bevezeti a dallammal az improvizációt, ami egyébiránt zeneileg egyáltalán nem ismeretlen még a jazz szakmában sem és azt sugallja nekünk, a maga annyira egyéni, sajátos, utánozhatatlan gitározásával, hogy a megannyi közös szerzemény, koncert, bulik stb. - emlékeinek felidézésekor , mennyire nagy ürességet, sőt, magányt érez belül a szívében, ami, Jon távozása, elvesztése okozott számára.... Nekem ezt üzeni, Blackey :-)))

Hááát, nem tudom... Felbukkant ez pár napja a neten, azóta próbálom értelmezni... Ha egy kedves gesztus lenne Gary Moore felé, akkor hangról hangra ugyanaz lenne a téma. Így, hogy csak majdnem ugyanolyan, így erősen nyúlás íze van. Ahhoz meg nagyon durva, mert szerintem minden rockrajongónak azonnal eszébe jut a másik dal! Ennyire hasonló cuccot nem ér újra bedobni!
Ezzel együtt öröm hallgatni Blackmore-t, imádom a szólóit, mostanában meg aztán nagyon ritkán lehet hallani őt megnyilvánulni a "hagyományos" bluesos/rockos kontextusban, torzított gitáron, úgyhogy kincs ez! ;-)

A Hammond nekem is tetszik a végén, bár érezhető, hogy az ember szándékosan próbál jonosan játszani, és persze nyilván nem lesz olyan. De azért jókat nyom, és a szándékot is értékelem. Blackmore részéről is. Carry on, Jon. :-)

Szia Karesz!

Ez a én Sound-m.-))

Ha lesz egy kis időd hallgasd meg őket.-))

http://www.youtube.com/watch?v=wHW5IAXALUs

Milyen Sound, Tibibá ? :-)
Gyönyörű, Fender - Sound ! :-)
Igazi, Blackey -s "retorikával " :-))))

Bár ez a sound nem az én világom, de ahogy a vége felé halad a dal
egyre rockosabb.Megható Ritchie megemlékezése Jonról.

és igazad van,mindenben.a lényeg a SZÉP és a MEGHATO!és tényleg nyomul a Hammond,de a gitár is gyönyörü!meghato emlékezés egy harcostársra!!!

Bár meggyőződésem, Ritchie nem véletlenül importálja a dallamot, hiszen minden rockrajongó tudja, miről is van szó, tehát esze ágában sincs plagizálni, de egy nagy előd , nagyszerű dallamát felhasználva,melléimprovizálva saját lelki érzelmi világát, fejezi ki fájdalmát az elhunyt zenésztárs és barát emlékére .
A végén hasít, a Hamm !

Bocs. The Loner ....

Inkább , a The Lonely - Gary Moore-tól.... De szép.