CRY FREE - Deep Purple's Favourite Tribute - Vendégkönyv - www.cryfree.hu

Hát igen, szegény Nick is érdekes módon került ki a zenekarból... A sors iróniája, hogy Roger, aki őt akkor váltotta, pont ugyanúgy járt később, mint ő. Blackmore csak úgy dobálózott a nevekkel mindig. Később a Rainbowban meg aztán pláne.
Ui. A borozásban benne vagyok! ;-))

Most olvasom újra Colin Hart Purple/Rainbow turnémenedzser könyvét, és épp annál az ominózus 1973-as időszaknál járok benne. Eléggé furán alakultak akkortájt a dolgok. A konfliktus a bandán belül kizárólag Blackmore és Gillan között volt, és állítólag egész sokáig kezelhető volt a dolog, úgy 70%-ban jó volt a hangulat, aztán valahogy egymás agyára mentek, és egyszer csak full gáz lett. Ian elkezdett külön szállodában lakni, külön utazni, és ezt olyan szintre fejlesztette, hogy konkrétan a koncert előtt 10 perccel érkezett meg a helyszínekre (beállásokra nem is járt) a barátnőjével és a személyi menedzserével, és már fellépő ruhába öltözve szállt ki a limóból, ment egyenesen a színpadra, buli után ugyanígy vissza, azonnal a verdába és a hotelbe. Kész, ennyi. Viszont korrekt volt, mert a felmondó levelében fél évet jelölt meg "felmondási időnek", úgyhogy még egy rakat bulit megcsinált szépen szerződés szerint, szemben Blackmore-ral, aki 93-ban a turné közepén hagyta ott a csapatot. Colin Hart azt írja, hogy a Gillan-féle megoldás azért volt gáz, mert így Rogert is teljesen ignorálta, aki addig a legnagyobb spanja volt, ugyebár még az Episode Six időkből. Azt meg tudjuk, hogy szegény Roger hogy járt... Miután a csapat lement megnézni a Trapeze-t, hogy Glenn Hughes jó lenne-e énekesnek, Blackmore kitalálta, hogy ő második énekesnek lesz király, úgy, hogy szereznek mellé egy frontembert is. Vagyis Roger kuka... Érdekes megoldások! Állítólag eléggé nehéz időszak volt. Azt is olvastam, hogy Big Ian felmondó levele utólag visszanézve afféle segélykiáltás is volt, ha máshogy reagálnak rá, akkor nem lett volna olyan egyértelmű a kilépése. Bár az mindenhonnan kiderül, hogy Blackmore és Gillan konkrétan két dudás volt egy csárdában, kakaskodó, büszke emberek, akiknek esélyük sem volt megférni egymás mellett.

És tényleg van Rat Bat Blue live, bakkk, ezt nem is ismertem!
http://www.youtube.com/watch?v=TudO6TvBkg8
És még jó is! ;-)) Sőt, írogattak bele új részeket, ahogy gyakran tette a Purple a régi nótákkal a 90-es években. Állat!

Hangulatos kis lemez a WDWTWA, de nekem olyan kis laza, vidám, mosolygós cucc, hiányzik belőle az In Rock súlya, a Machine Head "töménysége" vagy a Fireball progresszivitása. Valahogy olyan kis "pehelysúlyú" anyag... A Place In Line csak laza stílusgyakorlat egy sablon blues és egy sablon boogie párosításával (bár ennek ellenére mindig is szerettem ;-) ), az Our Lady meg döbbenetesen nem Deep Purple, és mivel az a nóta zárja a lemezt, olyan fura szájízzel is tettem mindig vissza a tokjába. A Rat Bat Blue fasza, bár egy kicsit túl van bonyolítva, és nagyon hasonlít a Zep-féle Moby Dickre. A Super Trouper és a Smooth Dancer a hagyományosabban rockos Purple világ, de valahogy azok sem olyan erősek, mint egy évvel korábban pl. a Highway Star vagy a Pictures Of Home. Az igazi telitalálat csak a Woman From Tokyo, illetve a Mary Longnak van jó kis húzása, azt mindig szerettem, bár egyszerű kis dal. Talán az sem véletlen, hogy a Purple is csak utóbbi kettőt játszotta róla élőben. Bár épp a napokban láttam utalást egy Morse-féle live DP Rat Bat Blue-ra, annak utánanézek! :-) Szóval fura lemez azért ez, és szerintem nem csoda, hogy egyik Purple tag sem emlegeti soha a kedvencei közt... Amúgy idén van a 40. évfordulója, úgyhogy lehetséges, hogy a fentiek ellenére csinálunk majd belőle egy jubileumi bulit, mert azért szerethető muzsika az! ;-)

Tiborello barátomnak egy kis Amazónia :-))))

http://youtu.be/sE2jy23iG2M

Sziasztok!
Ma 22:15-kor a Bartókon Jon Lord!
http://hangtar.radio.hu/bartok#!#2013-07-12

... ja, igen:

Még a Simper-buli után írtad, hogy milyen jó volt a koncert után kicsit elbeszélgetni Nick bátyóval a Gillan-Glover előtti időkről, meg hogy mesélt a '69-es furcsa tagcseréről is. Na, erről egyszer egy pohár (üveg ...) vörösbor mellett még elbeszélgetnék Veled, már amennyi még megmaradt belőle a memóriádban 5 vagy 6 év után. Egyszerűen csak érdekel a történet.

DA

Szia!

Azért a Who Do We Think We Are albumon vannak ám igen komoly értékek is, hiába nem slágerek. Szinte az összes dal az, pont a Woman From Tokyo, ami slágeresebb, talán az egy kicsit kommerszebb, a többi az mind erős zenei teljesítmény. Rat Bat Blue, Place In Line, Smooth Dancer, bizony sok zenekar elfogadta volna ezeket, ha nekik írja meg a Purple, és nem magának. Más kérdés, hogy akkor már nagyon utálták egymást (meg a menedzsment Big Ian-t, mint ahogyan azt Bécs felé tartva elmesélted), ezért ilyen "blood, sweat, and tears" album. De ez nem érződik rajta, legalábbis én nem érzem. A '73-as osakai bulin, azon igen. Ott egy rettentő fáradt, illetve kimerült Gillan "énekel". Sorok maradnak ki, dühből üvölt sokszor, a kommentek is fáradtak ... azon a kalózfelvételen nagyon lehet érezni, hogy itt a vége ... :o(

DA

Jó az a Dead Or Alive, az eleje Whitesnake, amely átmegy Rainbow-ba :-))))
Nekem tetszik !

De ez is bejön:

http://www.youtube.com/watch?v=_Gi6WVyqSJU

Jobban belegondolva lehet, hogy az a 4-5 Mitzi kérés, ami rémlik az évek sorából, mind Te voltál, haha!! ;-))) De neeem... :-) Azt a dalt azért szeretjük páran, erősen beleértve magamat is! Látod, pár év után Tibibácsi vágya is teljesült a How Many More Times-zal, egyszer Neked is megcsináljuk a Mitzi Dupree-t! :-) Én nagyon várom!

Ami a Dead Or Alive-ot illeti (amit én szintén szeretek amúgy), nálunk Tomi, Csabi és Oli egy személyben voltak a Cry Free "gizda blekmúrja", ui. közölték januárban, hogy az a nóta annyira nem jön be nekik, hogy egyetlen egyszer hajlandók csak eljátszani (nagyduzzogva :-) ) a Családfa buli kedvéért, de soha többet, haha! Úgyhogy ennyire szubjektív műfaj a zene... :-)

Igen, a Deep Purple is ferde szemmel nézett a The House Of Blue Lightra (mint Oli, haha! ;-)))) ), mellékvágánynak tekintették, félresikerült cuccnak, afféle nagy nehezen kiizzadt lemeznek, mint a Who Do We Think We Are. Jon azt nyilatkozta utólag, hogy akkor egyszer követték el a hibát, hogy követni próbálták az aktuális trendeket, és divatos rocklemezt akartak készíteni, holott nekik az egyik legnagyobb értékük, hogy mindig is szartak a divatra, és időtlen lemezeket alkottak. De mindegy is, a rajongók mindig teljesen más szemmel néznek egy alkotást, mint a szerzők, ezért rengeteg rajongója van a THOBL-nak és a WDWTWA-nak is. Talán az a baj ezzel a két lemezzel, hogy nincs rajtuk sláger (leszámítva persze a Woman From Tokyo-t). De pl. a "Now What?!"-on sincs igazi húzódal, mégis tök erős az egész zeneanyag, annyira jó muzsikusok a Purple tagjai.

Szia!

Nem mondod, hogy más is nyúz Titeket a Mitzi Dupree miatt ?! Azt én már az egykori Ráday klub-os idők óta szorgalmazom, pedig az nem tegnap volt. Még beszéltük is egymás közt, hogy milyen jó kis blues-os nóta ... Arról van egy jó sztori, bár lehet, hogy már írtam: ami a lemezre került, az konkrétan az első stúdiófelvétel. Gillan kérte Blackmore-t, hogy még egyszer vegyék fel, de Ritchie csak a gitárszólót volt hajlandó újra felvenni, azt is csak nagy duzzogva, valami ottfelejtett ajtókulcsot használva a slide-hoz. Újabb Gillan ihletésű dal, amit nem szeret ... :o) Erről a lemezről meg Gillan azt mondta, hogy a legnagyobb baj az volt vele, hogy egy fél évet tökölődtek vele (ide egy új szóló, oda egy plusz vokál, ésatöbbi), tehát mire turnézni kezdtek, már látni se bírták az új dalokat, nemhogy hallani. ;-)

Tibi: na jó, a Mad Dog is jöhet. De az igazi kedvencem róla a Dead Or Alive, pedig az aztán 99%-ig Rainbow! Nagyon örültem, hogy a '87 Tribute bulin előadta a csapat. Ha már annó 25 éve is elhangzott. :o)

DA

A Come An' Get It nekem is bakeliten van meg! ;-))

Én is elindítottam! ;-)) A Bad Attitude-ot imádom! De a Mad Dogot is csipázom! ;-))

Igen, a régi lemezek bakeliten mind megvannak :-) !

Éppen nézem, újra divatba jönnek ezek a hanghordozók és micsoda áruk van !
Milliomos lettem :-)))))

Karesznek, a kedves szavakért.-))

http://www.youtube.com/watch?v=vch4gUYtRvc

Atti! Bizony,bizony érdemes ezt a lemezt is leporolni.-))

Nos,akkor hallgassunk bele egy kicsit, én már elindítottam.-))

http://www.youtube.com/watch?v=IR1q4UMlAyw

A Mad Dog-os én vagyok!.-))

Azért egy-egy Mitzi Dupree kérés néha becsúszik, talán volt már Mad Dog igény is, illetve egy régi hölgytanítványom állandóan a Spanish Archer miatt "nyaggatott", de szerintem csak azért, mert a spanyol nyelvet nagyon romantikusnak találta, és sok spanyol nyelvű popzenét is hallgatott. ;-))

Szia!

"A House Of Blue Light kérések is überritkák"

Az gyakorlatilag csak én vagyok, aki kér arról az albumról ... ;-) Úgy gondolom, érdemtelenül elsüllyedt lemez, sokkal több van benne, mint amennyi elismerést kapott. Szerintem.

DA