Vendégkönyv
Legújabbak | Újabbak | 1 | 2 | ... | 427 | 428 | 429 | 430 | 431 | ... | 628 | 629 | Régebbiek | Legrégebbiek
karesz
2010. június 11., 21:37:02 (#5618)
Rolling-tól is kedvelek néhány számot,na nem a futó slágereket persze...
De nem rájuk gondoltam,csupán arra az 5- 10 -15 koncertre,amire eljutok egy évben.Azok között vannak bizony olyanok, amelyek megfelelnek az általad említett kritériumoknak:-)))
De nem rájuk gondoltam,csupán arra az 5- 10 -15 koncertre,amire eljutok egy évben.Azok között vannak bizony olyanok, amelyek megfelelnek az általad említett kritériumoknak:-)))
va
2010. június 11., 19:49:45 (#5617)
De ugye nem a Rolling Stones-ra gondolsz Karesz?
Egyébként valóban magam is össze tudok szedni pár "olyan" zenekart, de nem pont ebben a stílusban, nem pont ilyen paraméterű életpályával és nem pont ilyen népszerűséggel.
Egyébként valóban magam is össze tudok szedni pár "olyan" zenekart, de nem pont ebben a stílusban, nem pont ilyen paraméterű életpályával és nem pont ilyen népszerűséggel.
karesz
2010. június 11., 17:48:46 (#5616)
Azéé tudnék mondani egy-két olyan zenekart,András :-)))
De nem akarok gerjesztgetni, olllan szépen alakul az idei koncertszezon :-)))
De nem akarok gerjesztgetni, olllan szépen alakul az idei koncertszezon :-)))
va
2010. június 11., 16:38:06 (#5615)
Teljesen egyet értek Atkával!
A korábbiak során egy kolléga írta:
Aki csak a tát tát táá tát tát tá táá tát tát táá tát táááá korszakot ismeri és érti , azaz elzárózik a mai Deep Purple zenei világától, az nagyon sokat veszt.
Gillan meg 65 évesen hagy énekelje azt amivel azonosulni tud!
Mutassatok hasonló alkotó erejű más zenekarokat!
Steve Morse meg hála az Istennek nem Ritchie Blackmore, ezért több a Deep Purple összességében és csak méltatni lehet azt a többletet amit Steve hozzátett zeneileg a produkcióhoz.
Ritchie egyébként ha jól tudom méltatta Steve munkásságát és méltó utódjaként jellemezte.
A korábbiak során egy kolléga írta:
Aki csak a tát tát táá tát tát tá táá tát tát táá tát táááá korszakot ismeri és érti , azaz elzárózik a mai Deep Purple zenei világától, az nagyon sokat veszt.
Gillan meg 65 évesen hagy énekelje azt amivel azonosulni tud!
Mutassatok hasonló alkotó erejű más zenekarokat!
Steve Morse meg hála az Istennek nem Ritchie Blackmore, ezért több a Deep Purple összességében és csak méltatni lehet azt a többletet amit Steve hozzátett zeneileg a produkcióhoz.
Ritchie egyébként ha jól tudom méltatta Steve munkásságát és méltó utódjaként jellemezte.
karesz
2010. június 11., 08:43:15 (#5614)
Köszi , Atka az eposzi hosszúságúra nyúlt beszámolót ! Olvastuk volna még :-)))
Mindennel egyetértek amit írtál s jelentem , a cerka még hibátlan :-))) Hegyezni kell tudod, hogy fogjon :-)))
Én nem is tudom ,volt-e valaki ,aki savazta volna őket a koruk miatt!? Az tényleg baromság...Például a UH-nél, sosem jut eszünkbe, valóban,úgy ahogy írtad, örülünk,hogy látjuk őket, kamaszkorunk hőseit , egészségben, teljes fizikai valóságukban ! :-)))
Tibivel is egyetértek, én is "csupán" azért nem járok DP-re , amit röviden ő is érzékeltetett....
Azért az kicsivel több , Tibi , mint 3 lemez...-szerintem:-)))
Mindennel egyetértek amit írtál s jelentem , a cerka még hibátlan :-))) Hegyezni kell tudod, hogy fogjon :-)))
Én nem is tudom ,volt-e valaki ,aki savazta volna őket a koruk miatt!? Az tényleg baromság...Például a UH-nél, sosem jut eszünkbe, valóban,úgy ahogy írtad, örülünk,hogy látjuk őket, kamaszkorunk hőseit , egészségben, teljes fizikai valóságukban ! :-)))
Tibivel is egyetértek, én is "csupán" azért nem járok DP-re , amit röviden ő is érzékeltetett....
Azért az kicsivel több , Tibi , mint 3 lemez...-szerintem:-)))
Nagylábú
2010. június 11., 08:35:50 (#5613)
Hátha valakit érdekel.
A BCC lemez szeptember huszadikán jelenik meg, Black Country lesz a címe, tizenkét dal lesz rajta:
1. Black Country
2. One Last Soul
3. The Great Divide
4. Down Again
5. Beggarman
6. Song Of Yesterday
7. No Time
8. Jellyfish
9. The Revolution In Me
10. Stand (At The Burning Tree)
11. Sista Jane
12. Too Late For The Sun
Általában Hughes énekel, két dalt fog Bonamassa eldanolni, kettőt pedig együtt fognak.
A BCC lemez szeptember huszadikán jelenik meg, Black Country lesz a címe, tizenkét dal lesz rajta:
1. Black Country
2. One Last Soul
3. The Great Divide
4. Down Again
5. Beggarman
6. Song Of Yesterday
7. No Time
8. Jellyfish
9. The Revolution In Me
10. Stand (At The Burning Tree)
11. Sista Jane
12. Too Late For The Sun
Általában Hughes énekel, két dalt fog Bonamassa eldanolni, kettőt pedig együtt fognak.
Adri
2010. június 11., 08:13:16 (#5612)
Sometimes I Feel Like Screaming, nekem igazából ez hiányzott a legjobban :(
Érdemes volt ma korán kelni. ;)
Érdemes volt ma korán kelni. ;)
tibibacsi
2010. június 11., 07:20:09 (#5611)
Hűha! Szép kis beszámolót kerekítettél Atka! Ez mind szép és jó, de Gillan miért nem énekel a saját dalain kívül kívül mást is? Van még három lemez amit nem ismer!? Nekem csak ezzel van bajom.
Atka
2010. június 11., 01:39:31 (#5610)
Na, ehun e! ;-)))
Először is köszi, hogy kapacitáltatok az írásra, és igazán megtisztelő, hogy ennyire fontosnak tartjátok a véleményem. Bár én szeretek „okoskodni” ( ;-)) ), azt azért előrebocsátom, hogy ez csak egy vélemény, természetesen „ér” a totális ellenkezőjét is gondolni. ;-)) Mindenesetre úgy tűnik, nem vagyok egyedül, mert az a kevés DP bulit értékelő komment, ami ide befutott, mind abszolút pozitív volt. Az enyém is az!
Néhány szó a varázsról. A Paice-Cry Free koncert elemzésében írta osztrák barátunk, Monika Schwarz, hogy amikor Paicey lement a színpadról, egy kicsit a varázs is távozott. Akkor aranyosan háborodtatok fel ezen (jól esett, köszönjük! ;-)) ), de én értettem, hogy mire gondol. A szándéka is pozitív volt, annál is inkább, mert utána szétdicsérte Tomit és a zenekart, hogy milyen szépen teljesített, de az a különleges hangulat, amit Paicey teremt, „odalett”. Persze az igazság úgy teljes, hogy azzal együtt egy másik fajta feeling is érkezett, ui. remélem, nem szerénytelenség, ha azt állítom, hogy a Cry Free-nek is különleges hangulata, varázsa van. Én büszke vagyok rá, hogy a mi kis ötösünk, sőt az előző felállásaink is tudtak valami olyan hangulatot teremteni a bulikon, ami erőlködés nélkül, csak a zenészi és emberi tulajdonságaink alapján természetesen jön belőlünk, és bizonyos varázst teremt. Akik a mi rajongóink (ha használhatok ilyen kifejezést), ezt jobban tudják, mint én magam. Én viszont a Deep Purple zenekarnak vagyok fanatikus rajongója, belőlem ezek az emberek váltják ki ezt az érzést, és a személyük, a megjelenésük, a mosolyuk, és persze a játékuk egy pillanat alatt elvarázsol! Ahogy lementek a fények, és halkan elkezdődött a Highway Star ritmusa a sötétben, olyan izgalom lett úrrá rajtam, mint 1991-ben, amikor először hallgattam értő füllel. (’87-ben is ott voltam, de akkor még csak 14 voltam ugyebár, és nem nagyon vágtam, hogy mi van… ;-)) ) Mostanra viszont meghallgattam a Highway Star-t kb 1000-szer, és el is énekeltem majdnem ugyanannyiszor, ezért túlzás nélkül állíthatom, hogy az összes hangszer összes hangját tudom a stúdiófelvételről, és túlzás lenne azt mondanom, hogy már unom, de azért közel járna az igazsághoz. Mégis, ahogy megszólalt a budapesti éjszakában Ian Paice és Roger Glover kezei alatt, azonnal imádtam, ahogy az egész koncertet végig imádtam! Nyilván azért is, mert fanatikus Purple rajongó vagyok, de azért is, mert ezek az emberek olyan varázslatot tudnak teremteni a színpadon és a nézőtéren, ahogy senki más!
Persze igazatok van, Blackmore és Lord nagyon hiányoznak, de ahogy Jon egyedül is elbűvöli a közönségét, bármerre jár a világban, ahogy Paicey is mindenkit magával ragadott Győrben úgy, hogy „csak” mi kísértük, ráadásul bármiféle próba nélkül, úgy most háromszorosan kaptuk ezt egyszerre a Roger/Paicey/Big Ian triótól! Nekem Steve is már majdnem az a kategória, annyira összefonódott már a DP-vel az elmúlt 16(!) évben. Több időt töltött a Purple-ben, mint Blackmore!! Ő is egy imádnivaló, tündéri arc, és óriási színpadi fazon, amellett, hogy konkrét gitárzseni. Az én szívemhez is Blackmore játéka áll közelebb, de akkor már ne is járjak Deep Purple-re, mert ő kilépett? Ráadásul mindenki tudja, hogy a zenekart az mentette meg a feloszlástól és a becsavarodástól, hogy ő végül kilépett, mert gyakorlatilag egy őrült zsarnok volt, aki minden normális együttműködést megbénított. Steve Morse az, aki megmentette a Deep Purple-t! Én nagyon nagy szeretettel gondolok rá, arról nem is beszélve, hogy olyan nótákat is adott nekünk, mint a Sometimes I Feel Like Screaming. Felesleges Blackmore után sírni! Ha rajta múlt volna, most semmilyen Purple nem lenne, és nem láthatnánk sem Paicey-t, sem Rogert, sem Big Ian-t! Don Airey nekem sem jön be igazán, se fazonra, se emberileg, se zeneileg, holott ha csak a technikai tudást nézzük, zongorán valószínűleg sok kört verne Jonra pl. Na mindegy, ő nekem sem jön be, bár most egy csomó minden tetszett amúgy, amit játszott. Viszont ott van 4 ember, akik közül bármelyik koncertjére garantáltan elmennék akkor is, ha csak egymagában jönne. Ha pedig egyszerre 4-en vannak a színpadon, az 4-szeres varázs! Zeneileg is, emberileg is! Ahogy írtam korábban is, nekem az első hangtól az utolsóig egy óriási vigyor ült a fejemen! ;-))
A másik fontos kérdés, a változás kérdése. Sokan írtátok, hogy ez a Purple már nem az a Purple. Persze, hogy nem az, de hogy lehetne az annyi évtized után? Kicsit gizdán visszakérdeztem, hogy mindenki, aki ezt írta, úgy érzi-e, hogy ő ugyanolyan király maradt, mint fiatalabb korában volt? Senki nem lett pocakosabb, gyérebb hajú és őszebb? Ugye, hogy mindenki? Az eszetek úgy vág, mint régen? Az erőtök ugyanolyan? A kitartásotok? A cerka ugyanúgy áll? ;-)))) Gyerekek, ahogy mi öregszünk, úgy öregszik a Deep Purple is. Ne haragudjunk már rájuk ezért! Bár, ha igazán őszinték vagyunk, mi jobban öregszünk, mint ők. Ha fateromra nézek, aki egyébként még egész fiatalos a maga nemében, és a csajoknak is bejön még ( ;-))) ), simán Roger bátyjának tűnne, pedig ő a fiatalabb egy évvel. Amikor néhány lépcsőt meg kell mászni, vagy egy emelkedőn fel kell caplatni, jóatyám már fújtat, mint egy gőzmozdony, a Purple tagjai pedig még egy kétórás koncert után is olyan flottak, mint állat! (Kivéve Big Ian, ő tényleg aggasztóan néz ki… ) Szóval nem ér a 70-es évekbeli formájukkal összemérni a mait, vagy csak, ha empatikusan tesszük. A mait relatíve kell nézni! Ennyi évesen így kinézni, és így teljesíteni egyszerűen fantasztikus! Bár szerintem Roger, Steve és Don nemcsak „ahhoz képest” királyok, hanem gyakorlatilag 100%-ot nyújtanak! Egyáltalán nem maradnak el fiatalkori teljesítményüktől, sőt! Little Ian egy picit öregurasabb lett, jóval takarékosabban játszik, de azért minden nótában talál egy-két olyan helyet, ahol elindíthat egy kisebb szólót, amit viszont nagyon odatesz! ;-)) Big Ian a leggyengébb láncszem természetesen, de őt meg akkor lehetne savazni, ha kényelmesre vagy haknira venné a figurát, de nem teszi. Mindig mindent belead fullosan!! Az, hogy megkopott a hangja, az egy biológiai tény, nem lehet felróni neki! Glenn Hughes sokkal több szarsággal mérgezte magát az évtizedek során, az ő hangja mégis megmaradt. Ez adottság kérdése, ezért nem lehet elítélni valakit.
Nekem ez a véleményem, Gyerekek! A Deep Purple igencsak tiszteletre méltót nyújt a mai napig, ugyanúgy létrejön a varázs, ha életre keltik az öreg dalokat, és nem mismásolnak semmit, kőkeményen odavágnak még a mai napig. Óriási élmény élőben látni őket, külön-külön is, de pláne együtt! Arról nem is beszélve, hogy ez már csak ki tudja, hány évig, ne adj’ isten, hónapig adatik meg, igazi Purple rajongónak nem szabad kihagyni egy lehetőséget sem, mert lehet, hogy az az utolsó!
Na, megaszontam, bááz! ;-)))
Ja, a dalokról nem is „beszéltem” semmit? ;-)) Azért nem csak slágerek voltak! Mary Long, Maybe I’m A Leo, No One Came… Voltak jam-ek is, nem spóroltak velük… ;-)) Mindenki szólózott egy kicsit (abból azé volt jobb is, rosszabb is), Paicey-é volt a legrövidebb, de az nagyon bejött! ;-)) A hangzás általánosságban nem volt világbajnok, de pl. a gitársound szenzációs volt! Még életemben nem hallottam koncerten ilyen gitárhangzást! Erőteljes, mégis tiszta, magas és éles, de mégsem bántó, ugyanakkor tömény is, kegyetlen jól szólt! Jól is játszott Steve. Csináltak egy pár béna hibát is, aztán jól összenevettek, szépen kiröhögték magukat és egymást, ahogy mi is szoktuk. ;-)) Ők is csak emberek! ;-))
Számomra óriási élmény volt a kis 1 óra 40 perc (fesztiválhoz mérten nem is kevés!), szerintem igazi Purple rajongónak csak egy mentsége lehet, ha nem ment el, az anyagiak. Az elővételi párosjegy opcióval is fejenként tízes volt a jegy, ezt elvileg én sem engedhetném meg magamnak, de úgy voltam vele, hogy leszarom… ;-))
Aki most hezitált, majd kihagyta, legközelebb ne hagyja ki! Ha lesz legközelebb…
Először is köszi, hogy kapacitáltatok az írásra, és igazán megtisztelő, hogy ennyire fontosnak tartjátok a véleményem. Bár én szeretek „okoskodni” ( ;-)) ), azt azért előrebocsátom, hogy ez csak egy vélemény, természetesen „ér” a totális ellenkezőjét is gondolni. ;-)) Mindenesetre úgy tűnik, nem vagyok egyedül, mert az a kevés DP bulit értékelő komment, ami ide befutott, mind abszolút pozitív volt. Az enyém is az!
Néhány szó a varázsról. A Paice-Cry Free koncert elemzésében írta osztrák barátunk, Monika Schwarz, hogy amikor Paicey lement a színpadról, egy kicsit a varázs is távozott. Akkor aranyosan háborodtatok fel ezen (jól esett, köszönjük! ;-)) ), de én értettem, hogy mire gondol. A szándéka is pozitív volt, annál is inkább, mert utána szétdicsérte Tomit és a zenekart, hogy milyen szépen teljesített, de az a különleges hangulat, amit Paicey teremt, „odalett”. Persze az igazság úgy teljes, hogy azzal együtt egy másik fajta feeling is érkezett, ui. remélem, nem szerénytelenség, ha azt állítom, hogy a Cry Free-nek is különleges hangulata, varázsa van. Én büszke vagyok rá, hogy a mi kis ötösünk, sőt az előző felállásaink is tudtak valami olyan hangulatot teremteni a bulikon, ami erőlködés nélkül, csak a zenészi és emberi tulajdonságaink alapján természetesen jön belőlünk, és bizonyos varázst teremt. Akik a mi rajongóink (ha használhatok ilyen kifejezést), ezt jobban tudják, mint én magam. Én viszont a Deep Purple zenekarnak vagyok fanatikus rajongója, belőlem ezek az emberek váltják ki ezt az érzést, és a személyük, a megjelenésük, a mosolyuk, és persze a játékuk egy pillanat alatt elvarázsol! Ahogy lementek a fények, és halkan elkezdődött a Highway Star ritmusa a sötétben, olyan izgalom lett úrrá rajtam, mint 1991-ben, amikor először hallgattam értő füllel. (’87-ben is ott voltam, de akkor még csak 14 voltam ugyebár, és nem nagyon vágtam, hogy mi van… ;-)) ) Mostanra viszont meghallgattam a Highway Star-t kb 1000-szer, és el is énekeltem majdnem ugyanannyiszor, ezért túlzás nélkül állíthatom, hogy az összes hangszer összes hangját tudom a stúdiófelvételről, és túlzás lenne azt mondanom, hogy már unom, de azért közel járna az igazsághoz. Mégis, ahogy megszólalt a budapesti éjszakában Ian Paice és Roger Glover kezei alatt, azonnal imádtam, ahogy az egész koncertet végig imádtam! Nyilván azért is, mert fanatikus Purple rajongó vagyok, de azért is, mert ezek az emberek olyan varázslatot tudnak teremteni a színpadon és a nézőtéren, ahogy senki más!
Persze igazatok van, Blackmore és Lord nagyon hiányoznak, de ahogy Jon egyedül is elbűvöli a közönségét, bármerre jár a világban, ahogy Paicey is mindenkit magával ragadott Győrben úgy, hogy „csak” mi kísértük, ráadásul bármiféle próba nélkül, úgy most háromszorosan kaptuk ezt egyszerre a Roger/Paicey/Big Ian triótól! Nekem Steve is már majdnem az a kategória, annyira összefonódott már a DP-vel az elmúlt 16(!) évben. Több időt töltött a Purple-ben, mint Blackmore!! Ő is egy imádnivaló, tündéri arc, és óriási színpadi fazon, amellett, hogy konkrét gitárzseni. Az én szívemhez is Blackmore játéka áll közelebb, de akkor már ne is járjak Deep Purple-re, mert ő kilépett? Ráadásul mindenki tudja, hogy a zenekart az mentette meg a feloszlástól és a becsavarodástól, hogy ő végül kilépett, mert gyakorlatilag egy őrült zsarnok volt, aki minden normális együttműködést megbénított. Steve Morse az, aki megmentette a Deep Purple-t! Én nagyon nagy szeretettel gondolok rá, arról nem is beszélve, hogy olyan nótákat is adott nekünk, mint a Sometimes I Feel Like Screaming. Felesleges Blackmore után sírni! Ha rajta múlt volna, most semmilyen Purple nem lenne, és nem láthatnánk sem Paicey-t, sem Rogert, sem Big Ian-t! Don Airey nekem sem jön be igazán, se fazonra, se emberileg, se zeneileg, holott ha csak a technikai tudást nézzük, zongorán valószínűleg sok kört verne Jonra pl. Na mindegy, ő nekem sem jön be, bár most egy csomó minden tetszett amúgy, amit játszott. Viszont ott van 4 ember, akik közül bármelyik koncertjére garantáltan elmennék akkor is, ha csak egymagában jönne. Ha pedig egyszerre 4-en vannak a színpadon, az 4-szeres varázs! Zeneileg is, emberileg is! Ahogy írtam korábban is, nekem az első hangtól az utolsóig egy óriási vigyor ült a fejemen! ;-))
A másik fontos kérdés, a változás kérdése. Sokan írtátok, hogy ez a Purple már nem az a Purple. Persze, hogy nem az, de hogy lehetne az annyi évtized után? Kicsit gizdán visszakérdeztem, hogy mindenki, aki ezt írta, úgy érzi-e, hogy ő ugyanolyan király maradt, mint fiatalabb korában volt? Senki nem lett pocakosabb, gyérebb hajú és őszebb? Ugye, hogy mindenki? Az eszetek úgy vág, mint régen? Az erőtök ugyanolyan? A kitartásotok? A cerka ugyanúgy áll? ;-)))) Gyerekek, ahogy mi öregszünk, úgy öregszik a Deep Purple is. Ne haragudjunk már rájuk ezért! Bár, ha igazán őszinték vagyunk, mi jobban öregszünk, mint ők. Ha fateromra nézek, aki egyébként még egész fiatalos a maga nemében, és a csajoknak is bejön még ( ;-))) ), simán Roger bátyjának tűnne, pedig ő a fiatalabb egy évvel. Amikor néhány lépcsőt meg kell mászni, vagy egy emelkedőn fel kell caplatni, jóatyám már fújtat, mint egy gőzmozdony, a Purple tagjai pedig még egy kétórás koncert után is olyan flottak, mint állat! (Kivéve Big Ian, ő tényleg aggasztóan néz ki… ) Szóval nem ér a 70-es évekbeli formájukkal összemérni a mait, vagy csak, ha empatikusan tesszük. A mait relatíve kell nézni! Ennyi évesen így kinézni, és így teljesíteni egyszerűen fantasztikus! Bár szerintem Roger, Steve és Don nemcsak „ahhoz képest” királyok, hanem gyakorlatilag 100%-ot nyújtanak! Egyáltalán nem maradnak el fiatalkori teljesítményüktől, sőt! Little Ian egy picit öregurasabb lett, jóval takarékosabban játszik, de azért minden nótában talál egy-két olyan helyet, ahol elindíthat egy kisebb szólót, amit viszont nagyon odatesz! ;-)) Big Ian a leggyengébb láncszem természetesen, de őt meg akkor lehetne savazni, ha kényelmesre vagy haknira venné a figurát, de nem teszi. Mindig mindent belead fullosan!! Az, hogy megkopott a hangja, az egy biológiai tény, nem lehet felróni neki! Glenn Hughes sokkal több szarsággal mérgezte magát az évtizedek során, az ő hangja mégis megmaradt. Ez adottság kérdése, ezért nem lehet elítélni valakit.
Nekem ez a véleményem, Gyerekek! A Deep Purple igencsak tiszteletre méltót nyújt a mai napig, ugyanúgy létrejön a varázs, ha életre keltik az öreg dalokat, és nem mismásolnak semmit, kőkeményen odavágnak még a mai napig. Óriási élmény élőben látni őket, külön-külön is, de pláne együtt! Arról nem is beszélve, hogy ez már csak ki tudja, hány évig, ne adj’ isten, hónapig adatik meg, igazi Purple rajongónak nem szabad kihagyni egy lehetőséget sem, mert lehet, hogy az az utolsó!
Na, megaszontam, bááz! ;-)))
Ja, a dalokról nem is „beszéltem” semmit? ;-)) Azért nem csak slágerek voltak! Mary Long, Maybe I’m A Leo, No One Came… Voltak jam-ek is, nem spóroltak velük… ;-)) Mindenki szólózott egy kicsit (abból azé volt jobb is, rosszabb is), Paicey-é volt a legrövidebb, de az nagyon bejött! ;-)) A hangzás általánosságban nem volt világbajnok, de pl. a gitársound szenzációs volt! Még életemben nem hallottam koncerten ilyen gitárhangzást! Erőteljes, mégis tiszta, magas és éles, de mégsem bántó, ugyanakkor tömény is, kegyetlen jól szólt! Jól is játszott Steve. Csináltak egy pár béna hibát is, aztán jól összenevettek, szépen kiröhögték magukat és egymást, ahogy mi is szoktuk. ;-)) Ők is csak emberek! ;-))
Számomra óriási élmény volt a kis 1 óra 40 perc (fesztiválhoz mérten nem is kevés!), szerintem igazi Purple rajongónak csak egy mentsége lehet, ha nem ment el, az anyagiak. Az elővételi párosjegy opcióval is fejenként tízes volt a jegy, ezt elvileg én sem engedhetném meg magamnak, de úgy voltam vele, hogy leszarom… ;-))
Aki most hezitált, majd kihagyta, legközelebb ne hagyja ki! Ha lesz legközelebb…
Atka
2010. június 11., 00:11:32 (#5609)
Najóvanakkó... ;-)))
Ami a kis szövegrészt illeti, a lényeget összefoglaltam a napszemcsiről. Amúgy azt savazza Gillan-en, miután kiemeli, hogy milyen vagányul mutat pl. Roger papi, hogy ő viszont úgy néz ki, mintha valakinek a faterja véletlenül a színpadra botorkált volna, és totálisan kilóg az összképből.
Na, de akkor most leírom én a saját véleményemet! ;-)) A kis Aspirin C-s italomat (megint meg vagyok fázva, rohadjon meg!! :-//) mingyá Big Ian kedvenc italára, a Scotch&Coke-ra cserélem, aztán jön a grafomán okoskodás, csak győzzétek olvasni!! ;-)))
Ami a kis szövegrészt illeti, a lényeget összefoglaltam a napszemcsiről. Amúgy azt savazza Gillan-en, miután kiemeli, hogy milyen vagányul mutat pl. Roger papi, hogy ő viszont úgy néz ki, mintha valakinek a faterja véletlenül a színpadra botorkált volna, és totálisan kilóg az összképből.
Na, de akkor most leírom én a saját véleményemet! ;-)) A kis Aspirin C-s italomat (megint meg vagyok fázva, rohadjon meg!! :-//) mingyá Big Ian kedvenc italára, a Scotch&Coke-ra cserélem, aztán jön a grafomán okoskodás, csak győzzétek olvasni!! ;-)))
Adri
2010. június 11., 00:03:45 (#5608)
Azt a röpke 3 órát már fél lábon is kibírom... ;P
Mit is találtál? (csak a gyengébbek kedvéért, mint pl. én)
Mit is találtál? (csak a gyengébbek kedvéért, mint pl. én)
Atka
2010. június 10., 22:24:22 (#5607)
Adribébi! Tudod, hogy nálam az "este" a hajnali kettő és négy közötti időszakot jelenti, úgyhogy feküdj csak le nyugodtan! ;-))
Addig még egy érdekesség, mégpedig az ominózus Gillan-féle napszemcsi témakör. Ezt találtam véletlenül egy dél-afrikai DP koncertbeszámolóban:
"(...)Then, Ian Gillan, the lead singer, steps onto stage. It’s as if someone’s dad has stumbled out by mistake. He looks misplaced amongst the manes, with his red collared shirt, black jeans, white sneakers and Captain Kirk haircut. He seems lost, or like he’s forgotten something. Indeed he has - his Ray-ban sunglasses, which he fetches from behind the keyboardist about six times during the performance. He’s apparently unable to decide if he looks better with them on or off, constantly adjusting them from his face to on top of his head, like a nervous twitch."
Elég kritikus írás, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a beszámoló többi része full pozitív, sőt, Big Ian hangját is dicséri az író, de a megjelenése teljesen kiakasztotta... ;-))
Ééés, igen, a napszemcsi már akkor ott volt, és már akkor azzal szórakozott mesterünk, hogy föl- és levette, homlokára tette stb. Szóval ez komoly, gyerekek... És ez gáz... :-((( Én nagyon reménykedtem benne, hogy csak egy spontán tréfa, mert annak viszont jó lett volna... ;-)))
Be back soon. ;-))
Addig még egy érdekesség, mégpedig az ominózus Gillan-féle napszemcsi témakör. Ezt találtam véletlenül egy dél-afrikai DP koncertbeszámolóban:
"(...)Then, Ian Gillan, the lead singer, steps onto stage. It’s as if someone’s dad has stumbled out by mistake. He looks misplaced amongst the manes, with his red collared shirt, black jeans, white sneakers and Captain Kirk haircut. He seems lost, or like he’s forgotten something. Indeed he has - his Ray-ban sunglasses, which he fetches from behind the keyboardist about six times during the performance. He’s apparently unable to decide if he looks better with them on or off, constantly adjusting them from his face to on top of his head, like a nervous twitch."
Elég kritikus írás, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a beszámoló többi része full pozitív, sőt, Big Ian hangját is dicséri az író, de a megjelenése teljesen kiakasztotta... ;-))
Ééés, igen, a napszemcsi már akkor ott volt, és már akkor azzal szórakozott mesterünk, hogy föl- és levette, homlokára tette stb. Szóval ez komoly, gyerekek... És ez gáz... :-((( Én nagyon reménykedtem benne, hogy csak egy spontán tréfa, mert annak viszont jó lett volna... ;-)))
Be back soon. ;-))
Nagylábú
2010. június 10., 18:20:04 (#5605)
Amit hallottam eddig a BCC-től - ugye ez a végleges név - nem rossz,mármint az a pár kalózfelvétel, ami a jutyúbon elérhető. Zeneileg számomra Bonamassa a domináns, de ez egyáltalán nem baj, mert én őt is nagyon szeretem. (Amúgy Nagy DP rajongó a csávó) Mindenesetre jó lesz Hughest hallani ahogy újra rockot énekel, mert az utóbbi időben túl sok volt a funk...
Atka
2010. június 10., 17:39:53 (#5604)
Amíg várjuk Adri döntését ( ;-))) ), én is linkelek egyet, mert tudom, hogy sokan nagyon izgatottak vagytok a témában, és persze magam is az vagyok, elsősorban nyilván a bőgős-énekes részvétele miatt... ;-))
http://bccommunion.com/
Ez a Black Country Communion (ez lett a végső név, elég béna, nem? ;-)) ) hivatalos trailere. Amint felmentek az oldalra, magától elindul. Izgalmas kis anyag, persze elsősorban az angolosok számára...
http://bccommunion.com/
Ez a Black Country Communion (ez lett a végső név, elég béna, nem? ;-)) ) hivatalos trailere. Amint felmentek az oldalra, magától elindul. Izgalmas kis anyag, persze elsősorban az angolosok számára...
Atka
2010. június 10., 15:18:32 (#5603)
Johnny, Neked is köszi az igazán szívhez szóló kombinációt! ;-))
Adri, akkor már nem is írok, pedig pont ma estére terveztem... ;-))
Adri, akkor már nem is írok, pedig pont ma estére terveztem... ;-))
Adri
2010. június 10., 14:40:33 (#5602)
Tudod mit, Atka, már nem is érdekel... ;P
Johnny R.
2010. június 10., 12:29:23 (#5601)
Atkának bort, DP-t, békességet és sok boldog szülinapot mégmég!
Üdv.: Johnny
Üdv.: Johnny
Atka
2010. június 10., 09:44:01 (#5600)
Ja, átkeresztelted, de én azé jobban átkereszteltelek Téged, Hee Pista! ;-)))))
(Forrás: Adri 5536.)
01. Highway Star-Machine Head 1972
02. Things I Never Said
03. Strange Kind Of Woman-FIREBALL 25.
04. Maybe I'm A Leo-MACHINE HEAD 1972
05. Rapture Of The Deep-RAPTURE OF THE DEEP 2005.
06. Fireball-FIREBALL 1971.
07. Contact Lost
08. The Well Dressed Guitar
09. Mary Long-Who_Do_We_Think_We_Are 1973
10. Lazy-MACHINE HEAD 1972.
11. No One Came-FIREBALL 1971.
12. Don Airey Solo
13. Perfect Strangers-PERFECT STRANGERS 1984.
14. Space Truckin'-MACHINE HEAD 1972.
15. Smoke On The Water-MACHINE HEAD 1972.
16. Hush (intro: Goin' Down)-Shades_of_Deep_Purple 1968.
17. Black Night (intro: Roger Glover Solo)-Deep_Purple_in_Rock 1970.